Kevesen tartják a lecsót a gasztronómia csúcsának, de be kell vallanom, hogy a gombás lecsó kenyérgombával, házi kolbásszal, kápiapaprikával és más hozzávalókkal nálunk igazán népszerű.
Wokot használok, mert ha kell, van benne erő. A csíkokra vágott hagymát lassan pirítjuk repceolajon vagy zsíron. Amikor aranyszínűvé kezd válni, hozzáadjuk a darabokra vágott házi kolbászt, és tovább pirítjuk.
Amikor a kolbászka már egész jól megpirult, hozzáadjuk a késsel szétnyomott és felaprított fokhagymát, és megpirítjuk. Amikor már kezdene megkeseredni, hozzáadjuk a felvágott gombát köménnyel, és enyhén megsózzuk. A gombának egy kis levet kellene eresztenie, tovább pirítjuk. Hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott szárzellert. Amikor a gomba megpirult, hozzáadjuk az alaplevet, és elfőzzük.
A következő lépésben hozzáadjuk a csíkokra vágott kápiapaprikát. Kápiát, pirosat, édeset. Kápia nélkül nem lesz a lecsó igazi lecsó.
Tovább pirítjuk, sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk a kockára vágott paradicsomot. Még egy kicsit pirítjuk, majd hozzáadjuk a tojásokat. Lejjebb vesszük a gázt, és hagyjuk átfőni. Végül belekeverjük a petrezselyemzöldet.
Ha az első lépésben nem adtunk hozzá csilit, mert nem mindenki eszi, az egyes adagokat megszórjuk csilipehellyel. Esetleg még megborsozzuk. Péksüteménnyel tálaljuk, minden elvtárs ízlése szerint.