Zdeněk Pohlreichtól lestem el egy remek fogást. A fűszereket az ecettel és a cukorral külön kell főzni.
Tehát egy kis lábasba szegfűborsot, babérlevelet, vizet, cukrot, ecetet (mindkettőből elég sok kell), sót és a kapor fölösleges szárait tesszük. Kis lángon főzni kezdjük, forralgatjuk, besűrítjük.
Egy másik lábasban vajat olvasztunk, és hozzáadjuk a felaprított hagymát. Üvegesre pároljuk. Nem akarunk semmiféle aranyszínű árnyalatot, üvegesre szeretnénk párolni, de ezt azért ne úgy vegyétek, hogy egy perc alatt kész is van. Csak pároljátok szép nyugodtan, és ha a hagyma kisebb darabjain már kezdene megjelenni az aranyszín, akkor elég.
Hozzászórjuk a lisztet. Világos rántást készítünk, vagyis megpirítjuk a lisztet, de nem próbáljuk 10 percig pirítani, mint a gulyáshoz. Fokozatosan felöntjük hideg alaplével, miközben habverővel folyamatosan keverjük. (Vagy vízzel, de annak hidegnek kell lennie, hogy a rántás ne csomósodjon össze.) Ahogy keverjük és öntjük hozzá a folyadékot, sűrűsödik, a liszt pedig feloldódik. Az eredmény híg, vízszerű állag, ami nem kap oda olyan könnyen. Átszűrjük egy másik lábasba. A hagymát és mindazt, ami a szűrőben maradt, a fűszerekhez tesszük a lábasba. Hadd adja ki ott az ízét.
Az átszűrt levest tartalmazó másik lábasba beletesszük a kisebb, lehetőleg egyforma darabokra vágott burgonyát. Addig főzzük, amíg a burgonya megpuhul. (Megpuhul, nem szétfő.)
Ezután ide szűrjük a másik lábas tartalmát. A varázslat abban rejlik, hogy amint hozzáadjuk az ecetet, a burgonya nem fő tovább, így már nem is fő szét. Ezért előnyös a fűszereket az ecettel külön lábasban megfőzni, mert gyakori hiba, hogy az ecetet túl korán adjuk a még meg nem főtt burgonyához, aztán főzhetjük egy hétig, akkor is kemény marad.
Most hozzáadjuk a leveshez a gombát, nem kell túl sokáig főzni, 5 perc teljesen OK.
Megkóstoljuk. Az ízének határozottan savanyúnak kell lennie, a végén édes utóízbe hajolva. Közben legyen elég sós is. Ez a savanyú, édes és sós ízek amolyan végtelen egyensúlyozása, ebből a szempontból tulajdonképpen a thai konyhára emlékeztet. Ebben a szakaszban ne féljetek még ecetet és cukrot hozzáadni, ha szükséges. Az ecetet mindenképpen forraljuk ki.
Csak ezután önthetitek hozzá lassan, folyamatos keverés mellett a tejszínt. Frissen őrölt fekete borssal ízesítjük. Összeforraljuk, és kikapcsoljuk a tűzhelyet.
Belekeverjük a felaprított kaprot, néhány egész ágat pedig félreteszünk a díszítéshez.
Előtte vagy közben elkészítjük a buggyantott tojást. Egy keskeny, magas lábasba vizet, ecetet és sót teszünk, majd felforraljuk. Ezután megkeverjük, hogy örvény keletkezzen, és a közepébe ütjük a tojást. Az ecet és az örvény gondoskodik róla, hogy a fehérje ne terüljön szét messzire a sárgájától. Addig főzzük, amíg a fehérje megfő, de a sárgáját folyósan szeretnénk.
Mélytányérba merjük a levest, hozzáadjuk a buggyantott tojást és egy ág kaprot.