Ha egész lazacot veszünk, valószínűleg filézés vár ránk, utána pedig megmarad a fej, a csontok, a bőr és persze némi húsmaradék. Mindezt könnyen felhasználhatjuk alaplé készítéséhez.

A lazacalapléhez szükségünk lesz:

Felhasználható lazacmaradékokra

1 vöröshagymára

1 szál szárzellerre

1 sárgarépára

0,5 petrezselyemgyökérre

0,5 zellergumóra

babérlevélre, 2 szem szegfűborsra, 10 szem borsra, esetleg néhány ág kakukkfűre

A halmaradékokat fazékba tesszük (alapléhez nekünk a kukta vált be, természetesen lezárás nélkül), felöntjük hideg vízzel, és melegíteni kezdjük. Mielőtt forrni kezdene, lejjebb vesszük a hőt, hogy az alaplé csak gyöngyözzön (itt-ott egy buborék). Közben leszedjük a tetején képződő habot, ez kicsapódott fehérje. A zöldséget kockákra, a hagymát negyedekre vágjuk, a tiszta héját nyugodtan rajta hagyhatjuk, és amint már nem képződik hab, a fűszerekkel együtt a fazékba tesszük. Ezután körülbelül 40 percig gyöngyöztetjük. Végül finom szűrőn vagy vásznon átszűrjük. Ha túl híg, még beforralhatjuk.

A lazacos veloutéhoz 4 személyre szükségünk lesz:

125 g vajra

2 evőkanál finomlisztre

100 ml tejszínre

100g friss lazacfilére

Nem bonyolult, vágjunk is bele. A velouté tulajdonképpen egy fehér alapmártás, amely úgy készül, hogy először fehér rántást készítünk (vaj + liszt), majd hozzákeverjük az alaplevet, és együtt kiforraljuk, végül tejszínnel és tojássárgájával sűrítjük. Ne keverjük össze a besamellel, annál tejet keverünk a rántásba. Ezek a mártások aztán további, sajátos mártások alapjául szolgálhatnak. Mi most tojássárgája nélkül készítünk veloutét, és leves formájában tálaljuk. A nemrég készített kulajda (https://mykorik.cz/clanek/84e90f9b-cf6f-558a-8622-19c75d8dc55d/kulajda/) alapja szintén velouté, de nem lazacos, mint itt, hanem csirkés.

Ennyi száraz elmélet után térjünk rá a fazekakra és a fakanalakra ...

A kezdet tehát egyszerű, lassan elkezdjük felolvasztani a vajat.

Közben a lisztet szűrőbe készítjük. Amint a vaj felolvadt, fogunk egy habverőt (ha teflonos fazekunk van, szilikonbevonatú habverőt veszünk. A műanyagot nem ajánljuk), és rögtön belekeverjük az átszitált lisztet.

A rántást nem szabad sokáig pirítgatni, fehér rántást szeretnénk, nem barnát, ezért kis merőkanalanként elkezdjük hozzáönteni a lazacalaplevet. Segít, ha előzőleg felmelegítettük.

Folyamatosan, erőteljesen keverjük a habverővel, nem szeretnénk csomókat, szép sima mártást akarunk.

Fokozatosan hozzákeverjük az összes alaplevet, mondjuk 1,5l-t, és körülbelül 30 percig lassan főzzük. Ezalatt időnként megkeverjük.

Ezután megsózzuk, majd hozzákeverjük a tejszínt, hogy lágyabb legyen.

Hagyjuk felforrni, majd levesszük a tűzről.

A lazacot szeletekre vagy akár kockákra vágjuk, ahogy szeretnénk, vajat melegítünk, és gyorsan megpirítjuk minden oldalát. Tényleg csak másodpercek kellenek hozzá.

A lazacot elrendezzük a tányér közepén, és köré öntjük a levest.

Azonnal tálaljuk.

Jó étvágyat.

Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.