E rovat első cikkének elején megengedek magamnak egy kis bevezetőt. Akinek gyerekei vannak, biztosan gyakran töpreng azon, hogyan használhatná ki legjobban a hétvégi szabad perceket, és merre induljon egy olyan családi kirándulásra, amelyet a kölykök is élveznének.
A mi csaknem négyéves csemeténkről ráadásul idén tavasszal kiderült, hogy cukorbeteg (erről majd a Diabetes Mellitus rovatban írok bővebben), így mozgásra van szüksége, miközben a vércukorszintjét is gondosan figyelnünk kell.
Mivel mi magunk is sokszor csak nehezen találjuk ki, merre induljunk, és mi kötné le a gyerekeket, úgy döntöttem, másokkal is megosztom ezeket a „mini útleírásokat”, képeket mutatok, és talán az olvasók közül is kedvet kap valaki egy kiránduláshoz olyan helyre, amelyről egyébként nem is tudna.
Otthonunktól nem messze található Zbořený Kostelec várromja, ahová annak idején engem is elvittek a szüleim. Egy várrom mindenképpen olyasmi, amivel könnyű elcsábítani a gyermeki lelket, és amire örömmel várakozik.
Kirándulásunk kiindulópontjául Nespeky falucskát választottuk (a régi benešovi országút mellett), ahonnan a folyó mentén indulhatunk útnak. A turistajelzés itt 5,5 km-t mutatott, és egészen biztos voltam benne, hogy a kislányunk nem fogja végiggyalogolni az egész útvonalat. Titokban abban reménykedtem, hogy legalább az odaúttal megbirkózik, visszafelé pedig, ahogy az lenni szokott, majd visszük.
Az odaút nyugodtan telt. Három kilométer után magunk mögött hagyjuk az üdülőházas részt, és elérünk a ledcei gazdasághoz. Van ott egy apró templom, amelyet, mint megtudtuk, valaki türelmesen helyreállít. Az út bal oldalán fekvő réteket jelenleg szarvasmarhatartásra használják, így a kislány az állatkerti betétet is értékelte: „jééé, bocik.”
Az út harmadik negyedében a turistajelzés már egy ösvényen vezet, így elkerülünk egy újabb üdülőtelepet. Innen a távolban már látszik az erdős domb, amelyből kőfalak és tornyocskák maradványai kandikálnak ki.
Sára hősiesen gyalogolt, így megérkeztünk a vár alatti útelágazáshoz, a célunkhoz. Ide autóval is el lehet jutni a Týnec nad Sázavou felől vezető úton, de akkor lemaradtunk volna erről a szép sétáról. A fejünk fölött már ott magasodott a torony, és alig vártuk, hogy közvetlenül szembetalálkozzunk a történelemmel. Ehhez egy meredek erdei szakaszon kellett felkapaszkodnunk, ezúttal a zöld jelzést követve, míg el nem értük a várárok és a felvonóhíd maradványait.
Nem messze már a vár főépületének romja és néhány várfal vár ránk. Nem szabad feladni, érdemes tovább keresgélni, mert lejjebb még két torony maradványait és a várudvar falait is megtalálhatjuk.
Sárának tetszett a vár, sőt, visszafelé is elgyalogolt az autóig, csak kétszer vittük egy-egy darabon. Zbořený Kostelecet bátran ajánlom egy kellemes családi sétához.
A várról további információk találhatók ezen a címen: http://www.zborenykostelec.cz/.
Ezt RIK az eredeti blog indulásának idején írta, nem minden információ állja meg a helyét mai ismereteink fényében.