Klasszikus olasz recept porcini risottóhoz – csak éppen májusi pereszkével.
Szóval, a májusi pereszkét lassan, hosszan aranybarnára pirítjuk extra szűz olívaolajon, félretesszük, a legropogósabb darabokat pedig a díszítéshez tesszük félre.
A serpenyőbe salottahagymát és fokhagymát teszünk, lassan üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a nagy szemű rizst, lehetőleg Carnarollit, vagy legrosszabb esetben Arboriót. Lassan pirítjuk, amíg a rizs is üvegessé nem válik. Meglocsoljuk jóféle száraz fehérborral, és elforraljuk a bort. Amikor beleöntjük a bort, beállítjuk a konyhai időzítőt a rizs csomagolásán megadott főzési időre, mínusz 2 perc.
Hozzáöntjük az alaplevet, közepes lángon folyamatosan keverjük, és hozzáadjuk a gombát. A rizst mindig éppen csak lepje el a folyadék, ezért ahogy az alaplé elpárolog, pótoljuk. Amint megszólal az időzítő, elkezdjük kóstolgatni, hogy a rizs al dente legyen. Ez nem azt jelenti, hogy középen kemény, hanem azt, hogy megfőtt, de nem főtt szét. A folyadékra ilyenkor jobban kell figyelni, a végső fázis előtt nem szeretnénk, hogy túl sok vagy túl kevés legyen belőle. Az alaplevet tartsuk forrásban, hátha még hozzá kell önteni.
Az utolsó fázis, amikor a rizs már OK: KIKAPCSOLJUK a tűzhelyet, és hozzáadjuk a vajat meg a reszelt parmezánt. Keverjük, a serpenyőt rázogatva átforgatjuk, amíg minden elolvad, összeáll és krémessé válik. Ha túl sűrű lenne, öntünk hozzá alaplevet. Megkóstoljuk, és ha szükséges, sót meg frissen őrölt fekete borsot adunk hozzá.
Lapos tányérra szedjük, és alulról megütögetjük a tányért, hogy a rizottó egyenletesen szétterüljön. A tetejét a félretett gombával díszítjük, amit persze előtte még átmelegítünk a serpenyőben.