Mire lesz szükségünk?

Bolognai szószra – sugo bolognese (a recept linkje (https://mykorik.cz/clanek/1a7505b5-874a-58ac-910a-9148f63129c1/sugo-pomodoro-sugo-bolognese-besciamella/))

Paradicsomszószra – sugo pomodoro (a recept linkje (https://mykorik.cz/clanek/1a7505b5-874a-58ac-910a-9148f63129c1/sugo-pomodoro-sugo-bolognese-besciamella/))

Besamelre – besciamella (a recept linkje (https://mykorik.cz/clanek/1a7505b5-874a-58ac-910a-9148f63129c1/sugo-pomodoro-sugo-bolognese-besciamella/))

100g frissen reszelt parmezánra

Lasagnelapokra

sóra, olajra

Először a klasszikus változat

Egy nagy fazékban vizet teszünk fel forrni, megsózzuk, és egy kevés olajat cseppentünk bele. Közben előkészítünk egy ugyanekkora fazék jeges vizet, amelynek hűtőhatását jégkockákkal fokozzuk. Minden egyes lasagnelapot fél percig főzünk, majd rögtön áttesszük a jeges vízbe. Ezzel elérjük, hogy minden lap al dente (harapható) legyen. Vigyázat, nagyon veszélyes egyszerre több lasagnelapot előfőzni, mert hihetetlenül hajlamosak összeragadni. Azt javasoljuk, hogy egyesével tegyük bele őket, esetleg kettesével, konyhai eszközzel elválasztva egymástól (lásd a fenti képet). Közben előkészítjük a kész bolognai ragut, a paradicsomszószt és a besamelt is, nem árt, ha még mind meleg.

Bár általában azt javasolják, hogy a tepsi aljára először egy réteg lasagne kerüljön, nekünk épp az vált be, hogy raguval, szósszal és besamellel kezdünk, és csak erre teszünk egy réteg tésztát. A tésztalapokat egymás mellé rakjuk, és finoman lenyomkodjuk. A cél egy tömör, felesleges légbuborékok nélküli massza, amelyet bőségesen meglocsolunk besamellel. Fontos, hogy minden lasagnelap a szószba merüljön. Amint megvan egy réteg tészta, ismét ragu, szósz, besamel következik, majd újra lasagne, és így tovább, amíg a tepsi magassága és a ragu, a szósz meg a besamel mennyisége engedi.

Végül megszórjuk parmezánnal, és 200°C-ra előmelegített sütőben 45-60 percig sütjük. Azt javasoljuk, hogy a sütés első felében takarjuk le alufóliával, hogy a lasagne teteje ne égjen meg, és nekünk a légkeveréses sütés is bevált, ez segít kissé kiszárítani a folyékony részt. De valószínűleg sok múlik az adott sütő tulajdonságain.

Valahogy így nézhet ki megsütve. Néha gondot okoz, ha rögtön fel akarjuk vágni, ha nem hagyjuk kihűlni, nehezebb lehet adagokra osztani,

de ez most egész jól sikerült. Jó étvágyat.

Ha nem vagyunk cukorbetegek, itt abba is hagyhatjuk az olvasást, a többi érdeklődőnek megmutatjuk, hogyan juthat ebből a finomságból a mi Sárinkánknak is, akinek DM1-e van (http://kaba.blog.idnes.cz/c/48175/Diagnoza-DM1-1-cast-aneb-jak-prisla-na-triletou-Saru-cukrovka.html)

Először is meg kell határoznunk, mennyi tésztát használunk fel. Figyelembe kell vennünk, hogy a raguban elenyésző mennyiségű cukor van a borból (attól függően, mennyire száraz bort használtunk), és egy egészen kevés laktóz a tejből. Tapasztalatunk szerint ezt elhanyagolhatjuk, vagy egy nyolcad csereegységként hozzászámíthatjuk. A paradicsomszószt nem édesítjük, ha mégis édesítettük, azt külön beleszámoljuk. Az általunk használt tésztánál egy csereegységre 16 és 2/3g (kerekítve 16,67g) jut, így a képen balról két ebédadagot (1,75 csereegység), jobbra pedig egy vacsoraadagot (1,5 csereegység) látunk.

Megfelelően nagy (illetve megfelelően kicsi) sütőtálakra van szükségünk. Az aljukra ismét egy réteg ragut és paradicsomszószt teszünk (besamelt nem használunk, helyette több paradicsomszószt adunk hozzá).

A lasagnelapokat ismét előfőzzük és lehűtjük. Most pedig a kis tálhoz kell méreteznünk őket. Foghatunk egy éles (ebben az esetben kerámia-) kést, és bekarcolhatjuk a vágás helyét (hasonlóan ahhoz, ahogyan az üveget vagy a csempét vágják), így aztán csak a kívánt darabot tudjuk letörni.

Felváltva rétegezzük a szószokat és a lasagnelapokat

és végül megszórjuk parmezánnal. 180°C-os sütőbe tesszük megfelelő időre (30-45 perc) – ezek a tálkák azért mégiscsak kisebbek az előbbi nagy tepsinél.

Hogy ne égjen meg a teteje (mint a képen), a sütés első szakaszában alufóliával letakarjuk.

Már csak be kell adni az inzulint, és nekiláthatunk az evésnek. Jó étvágyat.

Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.