Ezek olyan közönséges fajok, amelyek a szezon folyamán teremnek, és nem számítanak a csúcsnak. Illetve egyszerűen rájuk ununk, sok van belőlük, ezért nem becsüljük meg őket annyira. De hiába van már mögöttünk a pompás cseh kucsmagombák, az ínycsiklandó kucsmagombák, az illatos májusi pereszkék, a roppanós tövisaljagombák és a szarvas csengettyűgomba fajkomplexum első, retekillatú képviselőinek tavaszi szezonja, az első galambgombákat és nyári vargányákat egyszerűen alig várja az ember, főleg, ha ezt még felturbózza az egészen fiatal, vajpuha pisztricgomba és a tölgyesből származó fülegomba, amely érthetetlen módon már másfél nappal az eső után frissen előbújt.
Na és hogyan bánjunk el velük a serpenyőben?
A gombákat (először a galambgombákat, a vargányát, a pisztricgombát) lassan pirítsuk zsíron, később adjuk hozzá a felaprított hagymát és a kis kockákra vágott szalonnaszeleteket. Sózzuk meg, ettől levet eresztenek, ezt főzzük el, majd pirítsuk aranyszínűre. Adjuk hozzá a fülegombákat, a fokhagymát (vegyük ki a csíráját, a kés lapjával nyomjuk szét, és aprítsuk finomra) és a köményt. Pirítsuk tovább, adjunk hozzá egy kevés alaplevet, vagy akinek van, egy evőkanál demi-glace-t, amely újabb ízréteget ad hozzá, és valahogy összefogja az egészet. Végül sózzuk, borsozzuk frissen őrölt fekete borssal, és adjunk hozzá friss zöldfűszert, az én esetemben lestyánt. Jó étvágyat, az első nyári gombák egyszerűen szuperek.