A pereszkék elég tömör szerkezetű gombák, a lilatönkű és a lila pereszke pedig remekül beválik ecetesen eltéve. A májusi pereszkét még nem próbáltam ecetben eltenni, de más gombászok beszámolói szerint gumiszerűvé válik benne. Mégis úgy érzem, hogy a savanyú íz jól áll a pereszkéknek, így kipróbáltam ezt az érdekességet — és a magam részéről azt kell mondanom, finom lett.

A májusi pereszkével egy időben nő a rebarbara is, amely csodás savanyú ízt ad. Nekem volt még kész vaddisznóoldalasom, a csontról lefejtve és felkockázva, ezt a végén adtam hozzá. Ti valószínűleg valami jó darab húshoz szeretnétek a mártást, amit először megpirítotok, és ha még párolni is kell, a megfelelő pillanatban hozzáadjátok a mártáshoz. A húst tehát nem fogom leírni a receptben.

Tegyetek a serpenyőbe zsírt vagy olajat, csíkokra vágott hagymát, felkockázott füstöletlen szalonnát és hat szem szegfűborsot. Lassan pirítsátok aranyszínűre. Adjátok hozzá a kb. 2 cm-es darabokra vágott májusi pereszkét (az aprókat egészben, a nagyobbakat félbe, a még nagyobbakat negyedekre vágva, a nagyokat pedig egyszerűen 2cm-es darabokban). Két adaghoz hat rebarbaraszárat használjatok, meghámozva és apró kockákra vágva. Enyhén sózzátok meg, vegyétek lejjebb a lángot — a gomba levet ereszt —, majd emeljétek a hőfokot, forraljátok el a levét, aztán pirítsátok még egy kicsit. Adjatok hozzá egy evőkanál lisztet, egy teáskanál fűszerpaprikát és egy teáskanál hagyományos mustárt. Pirítsátok rövid ideig, majd adjatok hozzá marhaalaplevet. Meg is borsozhatjátok. Vegyétek lejjebb a lángot, és állandó keverés mellett főzzétek legalább 20 percig. Kóstoljátok meg, sózzatok, borsozzatok utána; ha nem elég savanyú, adjatok hozzá ecetet, és forraljátok el.

Tálaljátok rizzsel, tésztával, sült krumplival — minden elvtárs ízlése szerint.