Kattints a történet első részéhez

Kattints a történet második részéhez

Kattints a történet harmadik részéhez

Kattints a történet negyedik részéhez

Kattints a történet ötödik részéhez

Kattints a történet hatodik részéhez

Miután kiengedtek minket a kórházból, áttértünk a saját napirendünkre. Sára mégiscsak más időpontokban szokott enni, mint a kórházban, és arra is igyekeztünk figyelni, hogy a napirend a lehető legegyenletesebb legyen. Az első két napban tartottuk magunkat a kórházban előírt inzulinkezeléshez. A gyors hatású inzulinból ez 4 egység volt.

Bármennyire igyekeztünk is a lehető legpontosabban betartani a rendet, a vércukra a hipoglikémiás állapotoktól a magas hiperglikémiákig ingadozott. Két nap múlva visszamentünk kontrollra. A doktornő ránézett a számokra, és elmagyarázta, mi történik.

Két dolog is beleszólt ugyanis az igyekezetünkbe. Először is: mivel Sárinka inzulinja az utóbbi hetekben szinte teljesen elfogyott, a kis testének előbb hozzá kellett szoknia az inzulinhoz, és újra ki kellett alakulnia az érzékenységének. Ebből az következett, hogy a kórházban kapott adagokat csökkenteni kell. Így ugyanis beadtuk az inzulint, jött a hipoglikémia, és amikor ráetettünk, magas hiperglikémia következett, amit aztán megint nehéz volt további inzulinnal leszorítani.

A másik dolog, ami beleszólt ebbe a finomhangolásba, a remisszió. Már beszéltünk róla, hogy a hasnyálmirigyben viszonylag sok béta-sejt van, és az autoimmun reakció még nem pusztította el mindet. Csakhogy miután már nem győzték inzulinnal ellátni a kis testét, elfáradtak, és felhagytak a munkával. A kívülről adott inzulinkezelés után lehetőségük nyílt szusszanni egyet, összeszedni magukat, és mégiscsak hozzájárulni valamennyivel. Csakhogy ekkor már mi is adtuk az inzulint, ezért ennek ugyanaz volt a hatása. A remisszió több hétig, hónapig, sőt akár évekig is tarthat.

Azt értettük meg, hogy nem kell valamilyen előírt rendet követni, hogy az orvosok szívesen segítenek tanácsokkal, de teljesen önállóan kell megtanulnunk kézben tartani a cukorbetegséget, és nem szabad félnünk attól, hogy az aktuális szükségletek és a helyzet alakulása szerint változtassunk az inzulinadagon, az ételadagon vagy az időzítésen. Az adagokat jócskán levittük, egészen valahányig, és néhány nap alatt eljutottunk az 1,5 egységig.

Sárinkának ez főleg arról szólt, hogy meg kellett tanulnia enni – egyszerűen, amint beadtuk az inzulint, nincs mese, meg kell ennie azt, ami van, méghozzá az egészet.

Ez pedig fokozatosan sikerülni is kezdett. Az injekciókat is megszokta már, és további három hét után mi is hasonlóan álltunk. Megtanultunk új ételeket főzni, a régieket új módon elkészíteni, hogy megfeleljenek a cukorbetegség támasztotta követelményeknek, és megfelelő mennyiségű szénhidrátot tartalmazzanak. Megtanultunk vásárolni. Például a szupermarketek úgynevezett DIA-részlegei teljesen haszontalanok. Ezekben a termékekben elég gyakran fruktózzal helyettesítik a szacharózt, de ezenkívül semmi érdekes nem történik. Az úgynevezett DIA-csokoládé ugyanannyi szénhidrátot tartalmaz, mint a normál. Vagyis DM1 esetén teljesen haszontalan.

Ami Sárinka étrendjét illeti, mondok néhány példát. Először elmagyarázom a csereegység fogalmát. Hogy nekünk, laikusoknak könnyebb legyen számolni az ételek szénhidráttartalmát, úgy határozták meg, hogy egy csereegység (VJ, vagy egyszerűen egység) 12 g szénhidrátot jelent.

Ezután áttekinthető táblázatok készíthetők arról, hogy melyik élelmiszerből hány gramm jelent 1 VJ-t.

Mielőtt eljutnánk ezekhez a szép, szemléltető áttekintésekhez, tudjátok meg, hogy Sárinka egy tipikus napja a következőképpen fest: a 17 kilós kis teste naponta 6 - 6,25 VJ szénhidrátot kap

reggeli: 1,5 egység
tízórai: 0,5 egység
ebéd: 1,5 egység
uzsonna: 0,5 egység
vacsora: 1,5 egység
2. vacsora: 0,5 - 0,75 egység

És most nézzük, mit képzelhettek el ez alatt.

Mondok néhány példát arra, hogy melyik élelmiszerben mennyi VJ bújik meg, illetve hogy az adott élelmiszerből mennyi jelent 1 VJ-t.

A gabonából készült pékáruk többsége: (a többgabonás előnyt élvez a fehérrel szemben) – tehát kenyér, zsemle, kifli: 25 g (hogy el tudjátok képzelni, a közönséges šumava kenyérből ez körülbelül egy nagyon vékonyra vágott szelet fele), de ha unatkoztok, vegyetek elő egy mérleget, és gyönyörködjetek a cukorbetegek étrendjének változatosságában. :)

Gabonapelyhek (cornflakes és hasonlók – vigyázat, némelyikben sokkal-sokkal-sokkal több van, és magas a cukortartalma): 15 g

Tej (mindegy, milyen zsíros, ez nem befolyásolja a laktóz mennyiségét): 250 ml

Ízesített joghurt (például gyümölcsös Danone – de vigyázat, itt is nagyok az eltérések): 75 g

Natúr joghurt: 200 g

Alma: 100 g (egy közepes alma fele)

Körte: 90 g (egy kisebb körte fele)

Száraz lencse, bab, borsó: 20 g

Mandula: 80 g

Kukorica (Bondell konzerv, GMO-mentes): 54 g

aztán tegyük fel, hogy főzni szeretnétek?

liszt, keményítő, száraz rizs: 15 g

főtt burgonya: 65 g (körülbelül egy burgonya)

Szóval hogyan néz ki a főzés a gyakorlatban? Vegyünk egy mintanapot?

Reggeli

Sárinka reggel felkel, és megreggelizik. Ha reggel véletlenül alacsony a cukra (3,5 mmol/g alatt), megengedhetünk magunknak egy kis változatosságot, mégpedig cornflakeset (vagy más „pelyhet” ... sokáig válogattunk, hogy a lehető legalacsonyabb cukortartalmút találjuk). Tehát ahhoz, hogy 1,5 VJ-nyi ételt adjunk, 65 ml tejet (0,25 VJ) kell öntenünk a tálkába, és 18 g pelyhet adni hozzá (a miénknek valamivel alacsonyabb a cukortartalma, így Sárinka akár 22,5 g-mal is kirúghat a hámból).

Ha viszont reggel normális vagy magasabb a cukra, akkor egyrészt az inzulin beadása után várunk, másrészt nem kaphat ilyen édes dolgot. Kap például 0,5 VJ almát – vagyis egy negyed almát (rostot tartalmaz, ami lassítja a cukor felszívódását), aztán mondjuk egy szelet Knäckebrotot vagy két szelet rizses „hungarocellt”, például sajttal vagy sonkával – a sajtban nincs cukor, a sonkában elhanyagolható mennyiség van. És ráadásnak mondjuk egy, ahogy ő mondja, „kicsi, aranyos joghurtocskát” – találtunk egészen apró poharakban árult joghurtokat (körülbelül 60g joghurt van bennük), ez fél egységnek felel meg.

Tízórai

Itt a gyümölcsnek van helye. Tehát fél egység bármiből, súly szerint – alma, körte, narancs, mandarin, eper, kivi ... amihez kedve van. Tegyük fel, hogy ma narancs lesz. Ez tehát 70 g narancs – vagyis egy tisztességes méretű narancs körülbelül harmada (5 gerezd).

Ebéd

Nálunk hagyományosan leves is van ebédre. Így két lehetőségünk van. Vagy főételként készítünk levest, vagy olyan levest főzünk, amelyben nincsenek egységek. Az első változatnak sok formája van, a második nagyobb kihívás. Igen, vannak olyan élelmiszerek, amelyek nem tartalmaznak számottevő, vagy ideális esetben semennyi szénhidrátot. Ezekből készíthetünk levest. Általában zöldségek, sajtok, túró, hús és húskészítmények, vagy például a nehezebben felhasználható citrom tartoznak ide. Főzzünk ma mondjuk hagymalevest sajttal ... a pirított kenyérkéről le kell mondanunk. Más levesek esetében kerülni kell a sűrítést – a lisztben, keményítőben vannak egységek, és nem is kevés. Továbbá mindenféle levestésztát, tésztát, rizst és más „tölteléket”. Időről időre megengedhetünk magunknak például tojást, amelyben nincs szénhidrát, viszont a koleszterin mennyisége nem teszi lehetővé, hogy túl gyakran használjuk.

Második fogásnak készíthetünk például tésztát. Ideális esetben teljes kiőrlésű tésztát, és csak olyat, amelynek egyértelmű a szénhidráttartalma. Készítsünk tehát 1 VJ tésztát = 20 g nyers tésztát teszünk fel főni. Elkészítjük a hozzá való keveréket. Megpirítjuk a hagymát, vagy a változatosság kedvéért mondjuk póréhagymát. Adhatunk hozzá más zöldséget, például brokkolit, esetleg otthon darált sovány husit. Egy kis fűszer, és most jöhet a maradék fél egység. Ez lehet például 13,5 g bonduell kukorica és 30 g konzervborsó. A keverékhez használhatunk paradicsomlevet vagy -pürét (győződjünk meg róla, hogy nem adtak hozzá cukrot), és a tésztával, sajttal megszórva tálalhatjuk.

Uzsonna

Gyümölcs, lehetőleg gyümölcs. Vagy valamilyen kombináció. Például egy szelet rizses/tönkölyös/egyéb „hungarocell”, és negyed egység mondjuk körtéből – egy szelet, amely 22,5 g.

Vacsora

Sára kedvenc étele a rizottó ... nagyon hasonló dolog vár ránk, mint délben. Rizs, valami bele, és kész. Viszont nagy kihívás például a rántott hús ... ki kell számolni a zsemlemorzsát és a panírozáshoz használt lisztet, aztán tényleg az egészet fel kell használni a panírozáshoz :) Mellé főtt burgonya, 65 g.

Második vacsora

A vércukorértéktől függően, a cél az, hogy éjszakára lassan felszívódó szénhidrátot adjunk. Tehát ideális esetben rostos, sötét pékárut, megfelelő mennyiségben.

Ez csak egy rövid kirándulás volt, a következő részekben biztosan eljutok oda is, hogy megemlítsek néhány fogást és a legkedveltebb helyettesítéseket.

(Elnézést a múlt hétfőn elmaradt részért, de a következő folytatás időben érkezik, vagyis hétfőn 16:35-kor.)

Ezt RIK az eredeti blog indulásának idején írta, nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.