Amire szükségünk lesz 4-6 adaghoz:

1/2 kelkáposzta

1 vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

3 evőkanál vaj

1,5 evőkanál liszt

1,2 l marhaalaplé (alaplé, kérem, nem valami kockába préselt förmedvény)

80 g morva kolbász

só, frissen őrölt fekete bors

A kelkáposztáról leszedjük a csúnya és kemény külső leveleket, és kivágjuk a kemény belső torzsáját. A többit kisebb darabokra vágjuk, amelyek majd a levesben ráférnek a kanálra, hogy egyáltalán meg lehessen enni a levest. A leveleket leöblítjük és megszárítjuk (salátacentrifugával, vagy tiszta konyharuhába csavarva, a centrifugális erőt kihasználva). A hagymát finomra vágjuk.

A hagymát nagyjából másfél evőkanál vajon megfuttatjuk. Elég nagy lábast választunk, mert az összes kelkáposztának bele kell férnie, lehetőleg nem túl vastag rétegben.

Elég üvegesre párolni, nem pirítjuk sötétre. Közben meghámozzuk a fokhagymát, és kivesszük belőle a csírát, amely gyomorpanaszokat okozna. A fokhagymát szeletekre vágjuk.

Amikor a hagyma üveges, feljebb vesszük a főzőlap teljesítményét, hozzáadjuk a kelkáposztát és a fokhagymát, majd állandó keverés mellett röviden megpirítjuk (körülbelül fél perc elég).

Rászórjuk a lisztet, és továbbra is kevergetve újra összepirítjuk az egészet.

Felöntjük az alaplével, felforraljuk, majd lejjebb vesszük a főzőlap teljesítményét. Úgy főzzük, mint a spagettit – vagyis al dente. A kelkáposztát nem szabad túl sokáig főzni, mert elveszítené a színét, és undorítóan szétmállana. A végeredménynek kellően puha, roppanós és szép zöld kelkáposztának kell lennie. Ne féljünk hát kóstolgatni.

Közben, amíg a leves megfő, felszeleteljük a kolbászt, és megpirítjuk a maradék vajon. Mi házi csabait használtunk, de mindenki válasszon ízlése szerint jó minőségű kolbászt. Ezenkívül elnézést kérünk, elég kínos módon főzés közben lemerültek az elemek a fényképezőgépünkben, úgyhogy ez a fotó nem sikerült valami jól, a maradék kettőt pedig mobillal kellett elkészítenünk. :(

Amikor a kelkáposzta pont jó, megsózzuk, frissen őrölt borssal borsozzuk, levesszük a tűzről, és belekeverjük a megpirított kolbászt.

Azonnal tálaljuk, késlekedés nélkül. Ha később újramelegítjük a levest, már ne forraljuk fel.

Jó étvágyat.

Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, nem minden információ állja meg a helyét mai ismereteink fényében.