Amire szükségünk lesz 4-6 adaghoz:
1/2 kelkáposzta
1 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
3 evőkanál vaj
1,5 evőkanál liszt
1,2 l marhaalaplé (alaplé, kérem, nem valami kockába préselt förmedvény)
80 g morva kolbász
só, frissen őrölt fekete bors
A kelkáposztáról leszedjük a csúnya és kemény külső leveleket, és kivágjuk a kemény belső torzsáját. A többit kisebb darabokra vágjuk, amelyek majd a levesben ráférnek a kanálra, hogy egyáltalán meg lehessen enni a levest. A leveleket leöblítjük és megszárítjuk (salátacentrifugával, vagy tiszta konyharuhába csavarva, a centrifugális erőt kihasználva). A hagymát finomra vágjuk.
A hagymát nagyjából másfél evőkanál vajon megfuttatjuk. Elég nagy lábast választunk, mert az összes kelkáposztának bele kell férnie, lehetőleg nem túl vastag rétegben.
Elég üvegesre párolni, nem pirítjuk sötétre. Közben meghámozzuk a fokhagymát, és kivesszük belőle a csírát, amely gyomorpanaszokat okozna. A fokhagymát szeletekre vágjuk.
Amikor a hagyma üveges, feljebb vesszük a főzőlap teljesítményét, hozzáadjuk a kelkáposztát és a fokhagymát, majd állandó keverés mellett röviden megpirítjuk (körülbelül fél perc elég).
Rászórjuk a lisztet, és továbbra is kevergetve újra összepirítjuk az egészet.
Felöntjük az alaplével, felforraljuk, majd lejjebb vesszük a főzőlap teljesítményét. Úgy főzzük, mint a spagettit – vagyis al dente. A kelkáposztát nem szabad túl sokáig főzni, mert elveszítené a színét, és undorítóan szétmállana. A végeredménynek kellően puha, roppanós és szép zöld kelkáposztának kell lennie. Ne féljünk hát kóstolgatni.
Közben, amíg a leves megfő, felszeleteljük a kolbászt, és megpirítjuk a maradék vajon. Mi házi csabait használtunk, de mindenki válasszon ízlése szerint jó minőségű kolbászt. Ezenkívül elnézést kérünk, elég kínos módon főzés közben lemerültek az elemek a fényképezőgépünkben, úgyhogy ez a fotó nem sikerült valami jól, a maradék kettőt pedig mobillal kellett elkészítenünk. :(
Amikor a kelkáposzta pont jó, megsózzuk, frissen őrölt borssal borsozzuk, levesszük a tűzről, és belekeverjük a megpirított kolbászt.
Azonnal tálaljuk, késlekedés nélkül. Ha később újramelegítjük a levest, már ne forraljuk fel.
Jó étvágyat.
Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, nem minden információ állja meg a helyét mai ismereteink fényében.