Kattintson a történet első részéért
Kattintson a történet második részéért
Kattintson a történet harmadik részéért
Legutóbb meséltünk egy kicsit a cukrokról és arról, hogyan hat az inzulin. Ma arról lesz szó, hogyan is zajlik ez az egész inzulinterápia, egyelőre komolyabb részletek nélkül.
Elmondtuk, hogy az inzulin segítségével a vérből a cukor a májba kerül, és ott raktározódik. A kíváncsibbaknak biztosan eszükbe jutott, hogyan és mikor kerül elő onnan, a májból, ebből a kéznél lévő raktárból?
Erre szolgál a glukagon nevű hormon, amely szintén a hasnyálmirigyben termelődik, és az inzulinnal ellentétes a feladata. Míg az inzulin a Langerhans-szigetek úgynevezett B (béta) sejtjeiben keletkezik, a glukagon az A (alfa) sejtekben. Egészséges embernél egyensúly van a glukagon és az inzulin között, ennek köszönhetően a vércukorszintje nagyon pontosan szabályozott és szinte változatlan. (A vércukorszintet glikémiának hívják, és főleg a betegséggel kapcsolatban fogunk róla beszélni.) Egészséges embernél a vércukorszint 3,5 - 6,4 mmol/l között mozog, étkezés után rövid időre plusz 1–2 mmol/l-rel emelkedik.
Egészséges embernél a szabályozás mechanizmusa a következő. Már attól megkezdődik az inzulin első adagjának kiválasztása, ha az egészséges ember meglátja, megérzi az étel illatát, egyszóval érzékeli az ételt. Amint ténylegesen megeszi – vagyis megnő a gyomor és a nyombél térfogata –, újabb adag inzulin választódik ki. Csak amikor a cukor valóban bekerül a vérbe, akkor választódik ki újabb és újabb adag inzulin. Ezzel egyidejűleg már megint elkezd egy kevés glukagon is kiválasztódni. Ha az ember hosszabb ideig éhezik, és csökken a vércukorszintje, a glukagon gondoskodik arról, hogy a májból ismét megfelelő mennyiségű cukor kerüljön a vérbe. Ez persze addig működik, amíg van mit kiadni a raktárból; ha nincs, további folyamatok következnek, amelyek más forrásokból biztosítják az energiatermelést, de ez a témánk szempontjából most nem fontos.
Mellesleg az inzulin ellensúlyaként nemcsak a glukagon működik, hanem más anyagok is. Például az adrenalin vagy a növekedési hormon, ami mondjuk egy cukorbeteg gyereknél, aki – láss csodát – növekszik, elég nagy szívás.
Már elmagyaráztuk, milyen állapotban és milyen anyagcsereproblémával kerül kórházba az új beteg, és hogyan hat az inzulin. De akkor hogyan kell beadni az inzulint, és milyen kockázatai vannak?
Az első dolog, amit fontos megérteni, hogy a cukorbetegség pótló kezelésére használt inzulinból többféle létezik. Az emberi szervezet eredeti inzulinja kis mennyiségben, de gyakorlatilag folyamatosan választódik ki, és nagyon-nagyon gyorsan hat. Ilyen inzulint nem lehetne injekcióval beadni, mert akkor az embernek néhány percenként kellene egészen parányi mennyiséget beinjekcióznia magának.
A DM1 kezelésére gyártott inzulin tehát szándékosan lassabban hat. Nem megyek bele annak részleteibe, hogyan érik ezt el, de Sárinka példáján elmagyarázom, hogy gyors és lassú inzulin áll a rendelkezésünkre.
Gyors inzulinból is többféle van, jellemzően hatórásat használnak, vagyis olyat, amely körülbelül 15 perc múlva kezd hatni, nagyjából három óra múlva éri el a hatása maximumát, és összesen körülbelül hat órán át hat.
Sárinkának viszont háromórás is rendelkezésére áll. Aztán vannak hosszú hatású inzulinok, amelyek fokozatosan, 12 vagy 24 órán át hatnak.
A következő dolog, amely nélkül egy cukorbeteg nem boldogul, a vércukormérő. Ahhoz, hogy egyáltalán követni lehessen a vércukorszintet, a nap kulcsfontosságú vagy rendkívüli pillanataiban tudni kell, mennyi éppen az értéke. Erre szolgál a glükométernek nevezett készülék. Egy szúróeszközből, egy kijelzős dobozkából és tesztcsíkokból áll. Használni kell a szúróeszközt (rugós, rejtett tűvel), amelyet az ujjbegyhez illesztünk (a kézen), majd a kioldó megnyomására a tű megszúrja az ujjat, és megjelenik egy csepp kapilláris vér. Ehhez érintjük a készülékbe helyezett tesztcsíkot, a készülék pedig megállapítja a vércukorszintet, és kiírja az értéket a kijelzőre. Magamon is kipróbáltam, hogy tudjam, mivel kínozzuk Sárát, és bár Sárinka jól viseli a vércukormérést, én egyáltalán nem találtam kellemesnek.
Hogyan néz ki tehát egy DM1-es beteg napirendje? A legújabb kezelési módszerek célja az úgynevezett intenzifikált kezelés. Ez azt jelenti, hogy az inzulinterápiának az egészséges ember inzulingörbéjét kell utánoznia. Egészséges embernél folyamatosan kiválasztódik egy egészen kevés inzulin az úgynevezett bazális funkciók biztosítására – éppen ez az a működés, amely lehetővé teszi, hogy a glükóz bejusson a sejtekbe. Emellett minden étkezés után nagyobb mennyiségű inzulin szabadul fel.
A cukorbeteg napirendje többé-kevésbé változhat, én mindenesetre azt a napirendet írom le, amelyre a mi cukorbetegünkkel közösen jutottunk Sáránál. Feltételezem, hogy sokuknak (a cukorbetegeknek) másképp épül fel a napirendje, de a vércukorértékek és az orvos tanácsai alapján Sárinkának ez felel meg a legjobban. Fokozatosan eljutok majd ahhoz a finomhangoláshoz is, amelyet később vezettem be.
7:00 ébresztő – DM1 esetén valóban fel kell kelni reggel egy elfogadható időpontban, mert nagyjából hajnali három-négy órától a szervezet arra van programozva (a glukagon segítségével), hogy kiürítse a máj megmaradt cukorkészleteit. Reggel be kell adni az inzulint és a reggelit.
- vércukormérés – rövid hatású inzulin beadása – reggeli pontosan meghatározott szénhidrátmennyiséggel.
A cukorbeteg minden étkezésének pontosan meghatározott szénhidráttartalmúnak kell lennie. Arra is ügyelni kell, milyen gyorsan felszívódó cukrokat tartalmaz az étel. Minden, amiben szacharóz van, nagyon nem megfelelő, ahogyan egyes gyümölcsök (szőlő, szilva) sem, és az egész eléggé bonyolult. Az étrend összeállításával majd a következő fejezetekben foglalkozom.
9:30 tízórai
- vércukormérés – tízórai megfelelő szénhidrátmennyiséggel
Tízóraira leginkább gyümölcs való, lehetőleg rostos – alma, körte stb. Cukrot kell bevinni, hogy ellensúlyozzuk az éppen ekkor legerősebben ható inzulin szintjét. A mennyiséget és a fajtát az aktuális vércukorszint függvényében lehet változtatni.
12:00 ebéd
- vércukormérés – rövid és hosszú hatású inzulin beadása – ebéd pontosan meghatározott szénhidrátmennyiséggel.
Délben egy adag hosszú hatású (12h) inzulint is adunk. Szerencsére a két inzulint ugyanabba a fecskendőbe lehet felszívni, és egyszerre, egyetlen szúrással beadni.
14:30 uzsonna
- vércukormérés – uzsonna megfelelő szénhidrátmennyiséggel
Uzsonnára leginkább gyümölcs való. Cukrot kell bevinni, hogy ellensúlyozzuk az éppen ekkor legerősebben ható inzulin szintjét. A mennyiséget és a fajtát az aktuális vércukorszint függvényében lehet változtatni.
17:30 vacsora
- vércukormérés – rövid hatású inzulin beadása – vacsora pontosan meghatározott szénhidrátmennyiséggel.
Ugyanaz, mint az ebédnél.
20:00 második vacsora
- vércukormérés – kisétkezés megfelelő szénhidrátmennyiséggel
Ezt el lehet tolni egészen lefekvésig, de sokkal később azért nem szokott lefeküdni a kicsi, főleg hogy reggel megint hétkor kell kelnie, és nekünk is vele együtt.
00:00 éjszakai inzulin
- vércukormérés – hosszú hatású inzulin beadása
Ha a vércukorszint egy bizonyos érték alá esne, fel kellene ébreszteni, és enni adni neki
03:00 ellenőrző mérés
- vércukormérés
Ahogy már említettem, éjszaka ilyenkor szokott a legalacsonyabb lenni a vércukorszint. Ezért fontos megmérni, és meggyőződni arról, hogy nincs túl kevés cukor, szükség esetén pedig felébreszteni, és enni adni neki.
Sárinkát lassan már kiengedik a kórházból (a történetben), mi azonban legközelebb még megnézzük a kezelés további szövődményeit. Különösen az érdekel majd bennünket, mi a hiperglikémia és a hipoglikémia, és hogyan veszélyeztethetik az egészségünket vagy az életünket. Valamint az is, mi történhet, ha a napirend fent említett pontjai közül valamelyikről megfeledkezünk, alábecsüljük vagy elrontjuk...
(Folytatás legközelebb, ismét hétfőn 16:35-kor)
Ezt RIK az eredeti blog indulásakor írta, nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.