Mire lesz szükségünk ehhez a finomsághoz 6-8 főre?

100g vaj

2 vöröshagyma

2,5 evőkanál liszt

3 marék szárított vargánya

3 burgonya

1,5 l csirkealaplé

375 ml tejszín (>30%)

babérlevél, szegfűbors, só, kristálycukor, ecet

3 marék friss kapor

A vajat egy lábasban felolvasztjuk. Nem tekerjük maximumra a főzőlapot, nem akarjuk megégetni ...

Meghámozunk két hagymát. Használhatunk friss hagymát, de nyugodtan akár fehér hagymát is. Az a szerepe a levesben, hogy átadja az ízét és a levét a rántásnak és a levesnek, a leszűrés után már nem lesz benne aktív szereplő.

Felaprítjuk a hagymát, és ...

... megvárjuk, amíg legalább a vaj fele felolvad ...

... majd hozzáadjuk a hagymát. Továbbra sem tekerjük maximumra a főzőlapot, a hagymát sem akarjuk sötétre pirítani, csak megfonnyasztani.

A vargányát vízbe áztatjuk.

Előkészítjük a lisztet egy szitába ...

Amint a hagyma megfonnyadt,

... fokozatosan hozzászitáljuk a lisztet, és habverővel elkeverjük. Ha teflonos lábasunk van, szerezzünk be szilikonbevonatú habverőt.

Világos rántást készítünk, amelyet nem akarunk sokáig pirítgatni. Épp ellenkezőleg, amint besűrűsödik, ...

... kis adagokban, szép lassan elkezdjük hozzákeverni az alaplevet. Az az ideális, ha az alaplé meleg. Habverővel erőteljesen keverjük. Ez a játék egyik kulcsfontosságú része: ha nem kapkodjuk el, ettől lesz az egész leves olyan szuper krémes és selymes.

Amint olyan arányhoz érünk, hogy a leves úgymond inni kezd, gyorsabban is önthetjük hozzá az alaplevet. De továbbra is erőteljesen keverjük a habverővel.

Így ni, csak tovább ...

Na, az alaplé benne van, az egész felhígult, de az alaplevet elkevertük. Most hozzáadhatunk két-három babérlevelet és 4 szem szegfűborsot. (Ezek a fűszerek el is hagyhatók.)

Most következik a lassú főzés szakasza. Ahhoz, hogy a liszt szépen összeálljon a levessel, legalább egy órán át hagyni kell gyöngyözve, lassan főni, és időnként habverővel átkeverni. Ez a második kulcsfontosságú rész. Ha ezt elkapkodjuk, a végeredmény nagyszerűségének több tíz százalékától fosztjuk meg magunkat. A különbséget aközött, hogy valami csak jó vagy fantasztikus lesz, általában nem varázslatok és vérre menő trükkök adják, hanem csupán a recept néhány aprósága, amelyeket az ember egyébként hajlamos lenne úgymond elsumákolni és leegyszerűsíteni. Pedig sokszor éppen ezekben rejlik a varázslat. Hasonló a helyzet az itt közzétett receptjeink jó részénél is. Próbáljuk ki legalább egyszer igazán rendesen, aztán eldöntjük, megérte-e.

Ezután finom szűrőn átszűrjük a levest, csak a szép, finom, selymes folyadékot akarjuk megtartani, minden szilárdabb résznek mennie kell.

A burgonyát kisebb és lehetőleg egyforma darabokra vágjuk (nagyjából 2 cm élhosszúságúra).

A gombát leszűrjük és leöblítjük, az áztatóvizét kiöntjük, túlságosan elszínezné a levesünket.

A burgonyát és a gombát is a levesbe tesszük, és lassan főzzük, amíg a burgonya majdnem elkészül. Nem főzzük teljesen puhára, mert még egy kis főzés vár rá, és szétfőznénk. Erre pedig semmi szükségünk.

Amíg a burgonya megfő, megfőzhetjük a fürjtojásokat. Ha nem főtt tojást szeretnénk a levesbe, választhatjuk a buggyantott, vagyis posírozott tojásos változatot is, ahogy tetszik.

Amint a leves elkészült, jön a harmadik legfontosabb szakasz. Az ízesítés. Először borecetet teszünk bele, nem kell nagyon spórolni vele. Várunk néhány percet, amíg az ecet legerősebb szaga elfő, ezzel megelőzzük, hogy később a tejszín kicsapódjon. Ízlés szerint sóval, cukorral vagy még ecettel ízesítjük. Ideális esetben savanyú ízt kell éreznünk, amely a nyelvünkön édeskés utóízbe fordul. Csak miután a levest beízesítettük, és az ecet nagyrészt elfőtt, vesszük elő újra a habverőt, és kezdjük vékony sugárban hozzákeverni a tejszínt.

Erőteljesen keverjük, amíg az összes bele nem kerül. Ha az előző fontos lépéseket nem kapkodtuk el, a leves csodálatosan selymes, krémes állagot kap.

Most van az utolsó lehetőségünk megkóstolni, és szükség esetén még sózni vagy édesíteni, ecetet ebben a szakaszban már nem adunk hozzá, inkább korábban kellett volna többet beletennünk. Ezután a tejszínt röviden fel kell forralnunk.

Előkészítjük a friss kaprot, leszedjük a száráról, és felaprítjuk ...

... majd a leveshez adjuk. Vigyázat, a levesnek most már nem szabad forrnia, ha esetleg újramelegítjük, közvetlenül forrás előtt hagyjuk abba a melegítést, különben teljesen tönkretennénk a kaprot és az ízét.

Úgyhogy csak elkeverjük, és lehetőleg azonnal tálaljuk.

A tányérban hozzáadjuk a félbevágott fürjtojást.

Bár sokan egészen más kulajdához lehetünk szokva, próbáljuk ki egyszer ezt is, biztos vagyok benne, hogy ízleni fog.

Jó étvágyat.

Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.