Mire lesz szükségünk 2 adaghoz? (a képeken a végső elkészítés csak egy adaggal látható)

2 kisebb vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1 dcl száraz fehérbor

2 evőkanál vaj

2 evőkanál olívaolaj

2 marék Carnaroli vagy Arborio rizs

1 marék szelídgesztenye vagy mandula

0,5l csirkealaplé

4 füge

parmezán

só, frissen őrölt fekete bors.

A vöröshagymát apróra vágjuk, a fokhagymából kivesszük az emésztési panaszokat okozó csírát, és a felhasználható húsát szintén apróra vágjuk. Előkészítünk egy jó minőségű száraz fehérbort. Téves az az elképzelés, hogy „főzéshez ez a bor is megteszi”. Ha azt a bort nem innánk szívesen, akkor az étel sem lesz valami ízletes, amelybe beletesszük. Úgyhogy a boron semmiképpen se spóroljunk. Egyébként sincs okunk arra, hogy a palack maradékát ne töltsük poharakba, és ne igyuk meg az étel mellé, a rizottóhoz pompásan illik.

Előkészítjük a parmezán egy részét, amelyet finomra reszelünk, ...

... a másik részéből pedig forgácsokat készítünk a tetejére. A parmezánt soha ne reszeljük le előre, hanem lehetőleg csak közvetlenül felhasználás előtt. Reméljük, meg sem kell említenünk, hogy a Grana Panada, a Grand Moravia vagy más helyettesítő termékek nem parmezánok.

Nálunk elég nehéz olyan jó minőségű fügét beszerezni, amely érett, és még nem rohad, de készítsük el egyszer ezt a rizottót a déli országokban töltött nyaralás alatt, az ízélmény jelentősen javulni fog. A fügét kisebb darabokra vágjuk.

Ha szelídgesztenyét használnánk, ahogy eredetileg terveztük, kereszt alakban bevágnánk, és 20 percre a 180°C-ra előmelegített sütőbe tennénk. Ezután a kemény héjától és a belső hártyájától is meg tudnánk tisztítani. Végül megfelelő méretű darabokra vágnánk, ugyanúgy, mint ebben az esetben a mandulát.

Az előkészítés következő lépése a rizs alapos átöblítése, majd hagyjuk megszáradni. Végül felforraljuk az alaplevet.

Most már nekiláthatunk a főzésnek. A rizottót ideális esetben serpenyőben készítjük. Felolvasztunk egy evőkanál vajat az olívaolajjal.

A serpenyőbe tesszük a vöröshagymát és a fokhagymát, és mérsékeltebb lángon üvegesre pároljuk. A magas hőmérsékleten megégne a fokhagyma, amitől keserűvé válna, és a vöröshagymát sem akarjuk pirosra pirítani, bőven elég puhára dinsztelni.

Ezután a serpenyőbe tesszük a rizst, és enyhén megpirítjuk ... Ismét figyelnünk kell a hőmérsékletre, hogy a rizs ne barnuljon meg igazán.

Ami a rizst illeti, az igazi olasz rizottóhoz, amelynek éppen az alapját készítjük, szinte kizárólag Carnaroli vagy Arborio rizst használnak. Másfelől, ha otthon ugyanezzel a recepttel más rizsfajtából szeretnénk rizottót készíteni, igazából semmi akadálya. Persze számolnunk kell azzal, hogy az ortodox rizottóhívők esetleg hadat üzennek nekünk.

A rizottó készítése közben nem hagyhatjuk magára a rizst, az elkészítés teljes ideje alatt folyamatosan kevernünk kell. (ez az összes következő lépésre is érvényes)

Amint a rizs barnulni kezdene, felöntjük a fehérborral.

A bort teljesen el kell forralnunk, egészen „szárazra”, különben a rizottónk keserű lenne. Vagyis addig, amíg a képen látható állapotot elérjük, és aztán még egy kicsit.

Amikor a bor elforrt, megsózzuk (nem nagyon, mert a végén parmezánt adunk hozzá, amely szintén sós), és hozzáöntünk egy kevés forrásban lévő alaplevet, a lángot lejjebb vehetjük. Természetesen folyamatos keverés mellett. Mindig csak annyi alaplevet adunk hozzá, hogy ne lepje el a rizst, különben szétmállana, és inkább rizskását kapnánk. Amint az alaplé elforr, újabb adagot adunk hozzá ... és ezt ismételgetjük, amíg a rizs el nem készül.

A végén a rizs majdnem puha, ráharapva már csak a közepe roppan egy kicsit. Ezzel elkészült az olasz rizottó klasszikus alapja (vajat mindig adunk hozzá, lásd a következő lépést. Tehát mindig ugyanígy kezdjük, akár gombás, zöldborsós vagy sáfrányos rizottóhoz van kedvünk.

De térjünk vissza a receptünkhöz. Az utolsó néhány percre (még időben, hogy a rizst ne főzzük szét) hozzáadjuk a gesztenyét vagy a mandulát, amelyet enyhén megpirítunk ...

A végén adunk hozzá még egy kevés alaplevet, egy evőkanál vajat és a reszelt parmezánt, majd összekeverjük. Az olasz rizottó ne legyen olyan száraz, mint a miénk, és persze mártásban sem úszik; a vaj és a parmezán elkeverése után krémes állagot kap, miközben az egyes rizsszemek nincsenek szétfőve.

Végül levesszük a tűzről, és óvatosan belekeverjük a fügét. Megkóstoljuk, és szükség esetén még megsózzuk, valamint frissen őrölt fekete borssal ízesítjük.

Azonnal tálaljuk, és a tányéron megszórhatjuk parmezánforgáccsal.

Jó étvágyat.

Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.