A sertéshúst (nekem karaj volt itthon, de nyugodtan készülhetne kevésbé jó minőségű húsból is) csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, és serpenyőben, sertészsíron, nagy lángon hirtelen megpirítjuk. Amikor a hús aranybarna, félretesszük.
A serpenyőbe tesszük a szálirányban csíkokra vágott hagymát, és aranybarnára pirítjuk, hozzáadjuk a felaprított vegyes gombát (valószínűleg bármilyet használhattok, de szerintem az őszi tinórufélék illenek ide. Nálam ezek kerültek bele: ízletes vargánya, borsos tinóru, barna tinóru, változékony tinóru és bársonyos tinóru, sárga gyűrűstinóru, nyálkás gyűrűstinóru, tarka tinóru és üreges tinóru, lucfenyvesi rizike, nagy nyálkásgomba), valamint a csíkokra vágott szárzellert. Minden elvtárs a saját ízlése szerint adjon hozzá csilit.
Enyhén megsózzuk, számítunk rá, hogy a gomba levet ereszt, és aranybarnára pirítjuk. Hozzáadjuk a magyar édes fűszerpaprikát, a sűrített paradicsomot, a hagyományos sima mustárt, és amikor Pohlreich nem néz oda, egy kis ketchupot. Összepirítjuk. Visszatesszük a húst, felöntjük alaplével, és lassan főzzük). Amikor már majdnem elérte a kívánt sűrűséget, hozzáadjuk a csíkokra vágott paprikát, és még 5 percig főzzük. Nem akarjuk szétfőzni a paprikát, azt szeretnénk, hogy még egy kicsit roppanós maradjon.
Sóval, frissen őrölt fekete borssal és szükség esetén még csilivel ízesítjük.
Végül zöldfűszereket vagy újhagymát adunk hozzá.
Ízlés szerint tejfölt teszünk a tetejére (ettől az íze kicsit közelebb kerül a Stroganoffhoz, de én így szeretem).