A darázsfészek részei az alapjául szolgáló piskótatallér, a fészek tésztája és a töltelék. A tésztának sokféle változata lehet, mi kettőt mutatunk be: kakaósat és mandulásat. Mandula helyett mogyoróból vagy dióból is készíthetünk egy újabb változatot.
Amire szükségünk lesz:
Csokoládés tészta:
100 g vaj
160 g piskótatallér
4 evőkanál kakaó (a lehető legjobb minőségű)
60 g porcukor
4 evőkanál cseh rum
Mandulás tészta:
100 g vaj
90 g piskótatallér
70 g darált mandula
60 g porcukor
4 evőkanál cseh rum
Töltelék:
3 tojássárgája
100 g vaj
50 g kristálycukor
1 vaníliarúd
3 evőkanál rum
Az összeállításhoz:
darázsfészekforma
egy tálka kristálycukor a forma beszórásához
piskótatallérok az alaphoz
A töltelékkel kezdünk, mert használat előtt szépen meg kell dermednie. A vajat (kérünk benneteket, az egész alábbi receptre és az egész blogra érvényes, hogy a vaj az vaj. A Hera nem vaj!) egy kis lábasba tesszük, és kis lángon lassan megolvasztjuk.
A bourbon vanília rúdját felvágjuk, és késsel kikaparjuk a magjait.
A vaníliamagokat belekeverjük az olvasztott vajba, és állandó keverés mellett egy rövid ideig melegítjük. Nem akarjuk megégetni a vajat, csak azt szeretnénk, hogy felszabaduljon a vanília íze és illata. Ezután levesszük a tűzről, és hűvös helyre tesszük.
Most nekilátunk a fészek tésztájának. A leírt recept a kakaós változatra vonatkozik. A piskótatallérokat aprítógépben porrá aprítjuk.
Tálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, a kakaót és a rumot ...
... és összegyúrjuk a tésztát.
A mandulás tészta hasonlóan készül, felaprítjuk a mandulát, ...
... és száraz serpenyőbe tesszük pirulni.
Lassan és óvatosan kell haladnunk, kevergetve vagy rázogatva, nehogy megégessük a mandulát. Amint megérezzük a mandula illatát, abbahagyhatjuk. Ezután hagynunk kell a mandulát újra kihűlni. A mandulás tészta többi részét ugyanúgy készítjük el, mint a kakaósat, csak a megfelelő hozzávalókból, lásd fent.
Mostanra már kihűlt a vaníliás vajunk, így befejezzük a tölteléket. Három tojássárgáját kikeverünk a cukorral.
Ezután belekeverjük a vaníliás vajat, és krémes állagot kapunk. Habzsákba töltjük, és hűvös helyre tesszük.
Ha túl lágy a tészta, először azt is lehűtjük. Előkészítjük a formákat, egy tálkába kristálycukrot teszünk, egy másikba pedig beleszórjuk az alapként szolgáló piskótatallérokat. Azért tesszük őket tálkába, hogy könnyebben kézbe vehessük őket, mint a zacskóból. Egy étkezőkést is előkészítünk a felesleges tészta levágásához.
Mielőtt elkezdenénk, egyszer szárazon tésztát nyomkodunk a formába (vajjal is kikenhetnénk, de a nagymamánk így tanította). Aztán a tésztát megint kikaparjuk belőle. Ettől a forma zsíros lett, így megtapad majd benne a cukor.
A formát „belemártjuk” a cukros tálkába, és alaposan becukrozzuk, majd visszaszórjuk belőle a cukrot. A cukor megtapad a forma belsején, és később segít könnyebben kiütögetni a kész fészket.
A formába tésztát nyomkodunk, jobb kisebb adagokban, alaposan tömörítve. A közepébe a kisujjunkkal vagy a fakanál végével mélyedést készítünk a tölteléknek.
Az étkezőkéssel ezután középről kifelé haladó, körkörös mozdulattal levágjuk a felesleges tésztát, amelyet visszateszünk a többihez, és újra felhasználhatunk.
A habzsákból megtöltjük krémmel. Nem teszünk bele túl sok krémet, nehogy alul kifolyjon, mert attól feleslegesen összemaszatolódnának a fészkek.
Ráillesztjük és rányomjuk a piskótatallért, amelyen majd a fészek áll.
Végül kiborítjuk a fészket, lehetőleg egy vágódeszkán: ujjaink közé fogjuk a formát, nem túl magasan a deszka fölött, és a kezünk alsó részével enyhén a deszkára ütünk. Ezután újra becukrozzuk a formát, és jöhet a következő fészek.
A kész fészkeket hűvös helyre tesszük, az eltarthatóságuk miatt pedig nem aggódunk, mert biztosan ezek fogynak el elsőként.
Van, aki még csokoládéba is mártja a fészkeket, de mi valahogy így szoktuk meg. Csokoládéval már kicsit túlzásnak érezzük.
Jó étvágyat.
Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, így nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek tükrében.