A sonkakészítéshez mindenekelőtt egy úgynevezett „sonkaprésre” van szükségünk. Némi utánajárással újat is szerezhetünk, de ha körülnézünk a nagymama spájzában, biztosan találunk ott egyet.
Mi is így örököltünk egyet, és sokáig csak úgy hevert a szekrényben. Amióta megfőztük az első sonkát, már nincs ideje beporosodni. Pedig az elkészítése olyan egyszerű, hogy egyszerűbb már nem is lehetne, semmitől sem kell félnünk, az egyetlen feltétel a helyes eljárás betartása, de hát éppen azért van ez a blog, hogy valaki helyettünk járja végig a zsákutcákat.
Amire szükségünk lesz:
900 g pulykamell
100 ml víz
20 g Praganda (A Praganda úgynevezett nitrites pácsókeverék, amelyet hentes sónak vagy gyorssónak is becéznek, vagyis a hagyományos só (nátrium-klorid) és az annyit démonizált nátrium-nitrit, azaz az E250 számú segédanyag keveréke. Anélkül, hogy itt azt akarnánk állítani, hogy ártalmatlan elemről van szó, abban biztosak lehetünk, hogy kivétel nélkül minden húskészítmény tartalmazza, így egyszerűen offtopic kihagyni a házi sonkából. Ha valamilyen vallási okból tényleg nem akarunk nitritet tenni bele, használjunk csak sót és egy csipet cukrot, de ne várjuk, hogy rózsaszín legyen a sonka. Majdnem ugyanolyan finom lesz, és a főtt hús halvány színét kapja.)
A húst megtisztítjuk, gondosan eltávolítjuk az összes inat és hártyát, majd darabokra vágjuk, amelyeknek nem feltétlenül kell egészen aprónak lenniük. Szándékosan játsszunk el a különböző méretekkel, és nézzük meg az eredményt. Mi a körülbelül 4 cm-es darabokat részesítjük előnyben.
Hozzáadjuk a Pragandát és a vizet.
Most jön a kellemetlen rész. A húst fél órán át lassan keverni kell. Használhatunk robotgépet tésztakeverő karral, a leglassabb fokozaton, vagy egyszerűen leülhetünk, az ölünkbe vehetjük a fazekat és egy nagy fakanalat, és tarthatunk 30 perc edzést. A hús magába szívja a vizet, az egész keverék pedig képlékennyé válik.
A sonkaprésbe élelmiszerfóliát vagy polietilén zacskót teszünk.
Lassan beletesszük a húst, és lehetőleg minél jobban tömörítjük.
Amikor már minden benne van, még egyszer alaposan lenyomkodjuk, rátesszük a fedelét, behelyezzük a rugót, és felül a háromszögletű anyával rögzítjük. Most 24 vagy 48 órára hűvös helyre tesszük pihenni. Ezt a szakaszt, ahogy előtte a harmincperces keverést sem, semmiképpen se egyszerűsítsük le, különben az eredményen is meglátszik.
Amikor eltelt egy vagy két nap, egy nagy fazékban vizet kezdünk melegíteni. Előtte kimérjük, hogy a sonkaprés behelyezése után a víz ne folyjon bele. (Ha olyan új sonkaprésünk van, amely teljesen vízbe merítve is használható, akkor ez mindegy.) A sonka főzésekor a legfontosabb a megfelelő hőmérséklet tartása, mégpedig 72 és 79 °C között. A hőmérséklet semmiképpen sem emelkedhet 80 °C fölé, mert akkor a hús megfő, és oda is adhatjuk a kutyának. Melegen ajánljuk, hogy használjunk maghőmérőt, amilyet a cikk végén látható fényképes útmutatóban is látunk. Ezen a digitális változaton riasztást is beállíthatunk arra az esetre, ha a hőmérséklet eléri a maximumot. Először tehát melegíteni kezdjük a vizet. Amikor eléri a 76 °C-ot, beletesszük a sonkaprést.
A főzőlap teljesítményét az alsó harmadára vesszük vissza, ismét elhelyezzük a hőmérőt, és 2,5 órán át főzzük. Minél állandóbb hőmérsékletet sikerül tartanunk, annál jobb. És főleg végig a 72–79 °C közötti tartományban. Ez az egész folyamat leglényegesebb pontja. Amint túllépjük ezt a hőmérsékletet és megfőzzük a sonkát, az még elméletben sem fog sonkára hasonlítani.
Főzzük, főzzük, még mindig főzzük :)
Amikor letelt az előírt idő, kivesszük a sonkaprést, és hűvös helyre tesszük, min. fél napra. Persze, borzasztóan kíváncsiak vagyunk, már nagyon megkóstolnánk, így aztán nem bírjuk ki, hamarabb kinyitjuk, és a sonka szétesik. Elsőre mindenki ezt csinálja ;) Szóval nem, tegyük hűvös helyre, a hűtőbe, és várjunk másnapig.
Ha tényleg kibírunk akár egy napot is, kiboríthatjuk a sonkát, egyben fog maradni, és olyan szép és tökéletesen finom szeleteket vághatunk belőle, amilyeneket a nyitóképen látunk.
Jó étvágyat.
Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.