Kattintson a történet 1. részéhez (Hogyan lett cukorbeteg a hároméves Sára)
Kattintson a történet 2. részéhez (Motol)
Kattintson a történet 3. részéhez (Inzulin)
Kattintson a történet 4. részéhez (Inzulinpótló terápia)
Kattintson a történet 5. részéhez (Itthon a kórházból)
Kattintson a történet 6. részéhez (A hipoglikémia és a hiperglikémia körforgása)
Kattintson a történet 7. részéhez (Az első hetek otthon, remisszió, étrend)
Kattintson a történet 8. részéhez (Glikált hemoglobin, HbA1c)
Kattintson a történet 9. részéhez (Ketontestek, inzulin, elfelejtett inzulin)
Kattintson a történet 10. részéhez (Az egyes típusú cukorbetegség epidemiológiája)
Kattintson a történet 11. részéhez (Hogyan látogatott el hozzánk Zubatá)
Már az előző részben utaltunk rá, hogy egy olyan betegség, mint a cukorbetegség, az egészséges ember számára ismeretlen rengeteg teendő mellett többek között a legkülönfélébb eszközök használata miatt is megterhelő.
A legalapvetőbb ezek közül természetesen a vércukormérő, az a készülék, amely visszajelzést ad a cukorbetegnek a kezelésről – vagyis tájékoztatja az aktuális vércukorszintről. Persze az lenne a legideálisabb, ha ezt egész nap folyamatosan nyomon követhetnénk, ez azonban nem ilyen egyszerű. Léteznek ugyan készülékek, amelyek ilyesmire képesek, de mindig akadnak bizonyos hátrányok. Az USA-ban orvosi javaslatra hozzá lehet jutni egy Gluco-Watch nevű készülékhez – ez egy olyan karóra, amely a bőrön keresztül mérve folyamatosan meg tudja határozni a vércukorszintet. Többféle műszaki megoldás létezik, amely lehetővé teszi az ilyen mérést. Hátránya, hogy a mért adat pontosságát még a gyártó sem hajlandó tanúsítani, mert az nem feltétlenül pontos, különösen alacsonyabb hőmérsékleten vagy izzadáskor adódik probléma. Emellett gyakori mellékhatás a bőrpír vagy a bőrirritáció az érintkezés helyén, az érzékenyebb emberek így nemigen tudják viselni a készüléket.
Egy másik lehetőség egy olyan készülék, amelynek az inzulinpumpához hasonlóan folyamatosan a bőr alatti szövetbe szúrt érzékelője, vagyis inkább tűje van, és gyakorlatilag a vércukormérőhöz hasonlóan közvetlenül a vérből méri a vércukorszintet.
Egy hároméves kislánynak egyik alternatíva sem igazán megfelelő, ezért be kell érnünk a hagyományos vércukormérővel. Pedig éppen a kisgyerekek vércukorszintje hajlamos erősen ingadozni, és rendszeresen mérni kell. Sára ugyan már tud szólni, hogy alacsony a cukra, de ezek a jelzések korántsem százszázalékosan megbízhatóak, és egyelőre nem lehet biztosan rájuk támaszkodni. A felnőtt cukorbetegek már vércukormérő nélkül is ismerik a vércukorszintjüket és a saját napi rendjüket, így nekik nem feltétlenül kell olyan gyakran mérniük.
Hogyan néz ki egy ilyen vércukormérés? A csomagban általában van egy rugós szúróeszköz – egy tű, amellyel meg kell szúrni az ujjat. Az eszközt felhúzzuk, az ujjhoz illesztjük, megnyomjuk a gombot, a tű kilövődik, és az ujjon megjelenik egy csepp kapilláris vér (a hajszálérből). A vércukormérőbe előzőleg behelyezett tesztcsíkot a vércsepphez érintjük, az felszívja, a vércukormérő kiértékeli, és megjelenít egy számot a kijelzőn.
És most jön a probléma – a vércukormérő klassz dolog, több márka van a piacon, a legtöbb nagyon hasonló szolgálatot tesz, és többségüknél a gyártók üzleti stratégiája is közös. Ez pedig a tesztcsíkok ára. Egy lényegében világméretű árkartell a 50 tesztcsíkot tartalmazó csomag árát 700,- Kč-ban állapította meg. Ha közvetlenül a forgalmazótól vásárolunk, az ár harminc-negyven koronával alacsonyabb lehet, egyes gyógyszertárakban viszont akár 100 Kč-val magasabbra is felmehet.
Ez tehát azt jelenti, hogy egy mérés (egy tesztcsík) ára gyakorlatilag minden vércukormérőnél körülbelül 14,- Kč. Ha belegondolunk, hogy Sárinka vércukrát naponta 7 alkalommal mérjük – ha viszont napközben a mérések között hipo-/hiperglikémia jeleit mutatja vagy jelzi, akkor még gyakrabban is (azt mondanám, átlagosan napi 9 mérésről van szó) –, ez bizony napi 126 Kč, a 100 tesztcsíkos csomagokból pedig havonta majdnem 3 fogy el. Az egészségbiztosító alaposan az árkartell kezére játszik azzal, hogy az orvosnak évente meghatározott számú tesztcsík felírását teszi lehetővé – nem egy összeget határoz meg, amelyért tesztcsíkot vásárolhatunk, hanem a darabszámukat. Bár a gyerekeknek több jár, mint a felnőtteknek, ez az évből nagyjából 6-7 hónapot fedez, a többi tesztcsíkot természetesen magunknak kell fizetnünk.
Találtam egy vércukormérőt, amelyhez harmadával olcsóbbak a tesztcsíkok, ahhoz viszont ötször akkora vércsepp kell a méréshez, és ezt Sára apró, agyonszurkált ujjacskáira tekintettel nem érzem előnyösnek.
A cukorbetegek más kellékeket is elhasználnak, ezeket többnyire fedezi a biztosító, illetve az áruk nem meghatározó, de éppen az áruk miatt a tesztcsíkok a legfontosabbak, és erről szerettem volna ma beszélni a szociális juttatásokról szóló előző cikkhez kapcsolódva. Hogy ezeknek és sok más gyógyászati segédeszköznek a gyártása és forgalmazása nagyon jövedelmező, az világos, abba egyáltalán nem szeretnék belemenni, hogy vajon mennyi lehet egy tesztcsík tényleges előállítási költsége. A vércukormérőnkhöz való tesztcsíkok hazai forgalmazójával mindenesetre nagyon jó tapasztalataim vannak, és a munkatársai nagyon kedvesen, segítőkészen álltak hozzám.
Ami a sorozat további részeit illeti, most karácsony előtt nem ígérhetem, hogy teljesen rendszeresen, minden héten lesz folytatás, de biztosan írok még Önöknek. Szeretném mindenkinek megköszönni a cikkekre érkezett sok kedves visszajelzést és választ.
Ezt RIK az eredeti blog indulásának idején írta, nem minden információ állja meg a helyét mai ismereteink fényében.