A csirke feldarabolása

A Makróban vásárolunk (ezt kéretik nem termékelhelyezésnek tekinteni), mégpedig egyszerűen azért, mert azon kevés dolgok egyike, amelyeket megéri a Makróban venni, a hús. Egy ilyen csirkét ott lényegesen barátságosabb pénzért lehet beszerezni, mint az Intersparban, az Albertben, a Tescóban, a Kauflandban vagy a legtöbb hentesnél. Persze az igazi ínyenc ragaszkodik ahhoz, hogy a legjobb kukoricán nevelt csirkét hozatni a baromfi hazájából, Franciaországból, de mi továbbra is családi főzésről beszélünk; valami hamisítatlan ínyencségért majd elmegyünk a bevált szaktekintélyekhez.

Egy ilyen egész csirkét potom pénzért be lehet szerezni, és teljes egészében fel is lehet használni. Először fel kell darabolnunk, amit az alábbi fotósorozaton próbálunk dokumentálni. Ha először csináljuk, valószínűleg néhány perccel tovább tart, de az ember tanulékony teremtmény. Hamarosan rááll a kezünk, és a tizedik csirkénkkel már biztosan végzünk egy percen belül.

1. kép: A csirkét alaposan leöblítjük, és a hátára fektetjük a vágódeszkán.

2. kép: Először a combokat vágjuk le. Megemeljük a combot, és a mell mentén a csípőízület felé vezetjük a vágást.

3. kép: Kifordítjuk az ízületet, alávágunk, majd a püspökfalat mellett hátrafelé folytatjuk a vágást.

4. kép: Most nekilátunk a szárnyaknak. Mi jobban szeretjük az egész szárnyat a válltól levágni, a mellet pedig teljesen kicsontozni; a másik lehetőség, hogy a vállrészt a mellen hagyjuk, és a szárnyat a könyöknél vágjuk le. A combhoz hasonlóan alulról vezetjük a vágást, megemeljük a szárnyat, és kifordítjuk az ízületből ...

5. kép: ... és levágjuk.

6. kép: Miután mindkét combot és szárnyat levágtuk, a következő célpontunk a mell. Először lehúzzuk a bőrt ...

7. kép: felfelé, a nyak irányába, le a mellről.

8. kép: Ezután a lehető legszorosabban a mellcsont (illetve baromfi esetében a mellporc) mellett vezetjük a vágást, és ügyelünk arra, hogy minél kevesebb hús maradjon a csontvázon.

9. kép: Lefelé haladva elvágjuk a húst egészen a mell csúcsáig, és leválasztjuk a hashártyáról.

10. kép: Elválasztjuk a mellet az utolsó szabad bordáktól, és óvatosan felfelé folytatjuk a vágást.

11. kép: Végül óvatosan levágjuk a felső részt.

12. kép: Befejezésül letisztítjuk a körülötte esetleg megmaradt zsírt, és figyelünk a kulcscsont maradványaira, amelyeket olyan gyakran találunk a géppel bontott, hungarocell tálcákon alkatrészenként árult csirkékben.

13. kép: A maximalisták kedvéért még levágható a gerinc körül, az ágyéki és a mellkasi szakaszon megbúvó két-két babnyi húsdarab is; nagyon finomak, de elég kevés húst adnak. Ha tehát több csirkét darabolunk, félretehetjük őket valamilyen csirkefalatkákból készülő hamikához, esetleg hústöltelékhez; ha csak egyetlen csirkét darabolunk, feláldozzuk őket a jobb alapléért.

14. kép: Na, mi maradt a csirkénkből: 2 comb, 2 szárny, 2 mellfilé, egy kevés hús és a csontváz. Mindez néhány garasért és egy kis időért. Házi feladatként pedig számoljuk ki, mennyit fizettünk volna a külön csomagolt alkatrészekért.

A csirkét tehát teljes egészében felhasználtuk, és ezzel a családi kasszának is spóroltunk. A darabolás után maradt szép, tiszta mellhúsunk, két combunk, két szárnyunk, ha maximalisták vagyunk, akkor néhány húsdarabunk is a hát mellől, aztán a csontváz többi része. A husit betuszkolhatjuk a fagyasztóba, a csontvázból pedig kiváló házi csirkealaplevet készítünk, amely rengeteg mártás, leves és egyéb finomság alapja, és maradéktalanul kivált minden undok Maggi-kockát meg hasonló förmedvényt. Amióta megtanultuk ezt a módszert, nálunk szinte állandóan alaplé bugyog a fazékban, és már el sem tudjuk képzelni nélküle a főzést.

Alaplevet természetesen bármilyen más húsból is készíthetünk, az egyes változatokról a következő részekben beszélünk majd. Most folytassuk a csirkealaplé készítésével. Ehhez nemcsak a csontvázat használhatjuk, hanem bármilyen más hús- és csontmaradékot is; egyáltalán nem félünk például a sült csirke vagy más hús után a tányéron maradt, lecsupaszított csontokat sem felhasználni.

CSIRKEALAPLÉ

Fogunk egy kellően nagy tepsit vagy fazekat, és beletesszük a csirkecsontokat, csontvázakat vagy más alapanyagot. Hozzáadjuk a megtisztított, feldarabolt zöldségeket: egy közepes petrezselyemgyökeret, sárgarépát, kisebb zellergumót, 2 zellerszárat, negyed póréhagymát és egy paradicsomot. Egy közepes vöröshagymát héjastul nyolcadokra vágunk, a héja szép színt ad az alaplének. Fokhagyma – ez is mehet héjastul. Ha csak kínai van, egy egész fejet használunk, félbevágva; ha cseh fokhagymánk van, akkor elég 2-3 gerezd. Ami a zöldjét illeti, a gyökérzöldségeket termelői piacon vesszük, és a petrezselyem meg a zeller zöldjét éppen az alaplevekhez használjuk fel; a petrezselyemnél még külön kiválogatjuk a szép levélkéket, és irány velük a fagyasztó.

A tepsit betesszük a sütőbe pirulni, úgy 150°C-ot javaslunk, 45 - 60 percig. Ha pecsenyeszaft maradékát és már megsült csirkét (csontokat) használunk, akkor ehelyett 15 percre a tűzhelyre tennénk. Az a cél, hogy pirítás közben előjöjjön a csontok, a hús és a zöldségek íze. Ahogy kedvencünk, Pohlreich úr (a továbbiakban Zdeněček) mondja: szín = íz. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy hamvasztásba kellene kezdenünk; teljesen elég barnára pirítani.

Ezután a tepsit / fazekat feltesszük a tűzhelyre, felöntjük hideg vízzel, és hozzáadjuk a fűszereket (egy nagy tepsihez, lásd a képet (kb. 3l víz), 2-3 babérlevelet, 3 szem szegfűborsot, 10 szem fekete borsot és 3-5 szál friss (vagy fagyasztott) kakukkfüvet használunk – SOHA, de tényleg SOHA nem teszünk bele zacskós szárítottat. Ha nincs friss, szarunk a kakukkfűre, attól még lófasz sem történik. A petrezselyem és a zeller zöldjét is ekkor tesszük bele.

Most következik az alaplé lassú gyöngyöztetésének időigényes folyamata. Így nevezzük azt, amikor csak nagyon gyengén fűtünk az üst alatt, úgyhogy a tepsi mélyéből időnként egy nagy buborék tör a felszínre. Egyszóval kis láng és sok türelem. Az első fél-egy órában résen kell lenni, és merőkanállal vagy valamilyen más hatékony eszközzel leszedni a felszínről a kicsapódott fehérjéből és zsírból képződő habot. Egy ilyen alaplében maradhat egy kevés zsír – a zsír az ízek hordozója, de minél kevesebb, annál jobb, és az alaplevet semmiképpen sem úgy képzeljük el, mint az U Reinerů déli menüjében a gulyáslevest (aki tudja, tudja, a többiek kedvéért nem ragozzuk).

Miután már nem képződik több hab, fel kell vérteznünk magunkat türelemmel, és ideális esetben 3-4 órán át főzni az alaplevet, de nyugodtan lehet akár 10 is. Időnként ellenőrizzük, és rendszerint töltsünk utána vizet, mert az természetesen fokozatosan elpárolog. Gyorsításra használhatunk kuktát, de abban nehezebb ügyelni a lassú forrásra, és egyáltalán, olyan proli dolog az egész.

Amikor elkészült az alaplé, alaposan le kell szűrnünk. Ekkor még lehetőségünk van arra, hogy a kész levet tiszta fazékba öntsük, és visszategyük a tűzhelyre besűríteni – például a víz felét elforralva. Ettől az alaplevünk besűrűsödik, és egyfajta koncentrátumot kapunk. Kedvelt felhasználási mód, hogy kihűlés után jégkockakészítő zacskókba töltjük, és házi „Maggi-kockákat” fagyasztunk belőle, vagy egyszerűen a hűtőben hagyjuk; kihűlés után a kollagén mennyiségétől függően megkocsonyásodik, vagyis amolyan kocsonyás izévé válik – így nyugodtan elállhat a hűtőben akár egy hétig is, és szükség szerint használhatjuk. Néha viszont az sem árt, ha rögtön a besűrítetlen alaplevet fagyasztjuk le levesekhez és hasonlókhoz. Mindhárom változatot használjuk, szükség szerint.

A mi kis Sárinkánk (http://kaba.blog.idnes.cz/c/48175/Diagnoza-DM1-1-cast-aneb-jak-prisla-na-triletou-Saru-cukrovka.html) amellett, hogy szívesen segít a konyhában, az alapleveket önmagukban is szereti. Mindig meg akarja kóstolni, aztán kéri egy kis tálkába, és kiskanállal hamizza a finomságot. És ez még semmi ahhoz képest, amikor majd eljutunk valamelyik kuszkuszos fejezethez ...

Ennyi volt a R.A.G. – RIK amatőr gasztronómiája – első része, és már várjuk is a folytatást; holnap készítünk egy szerény vacsorát – kuszkuszt, aztán rögtön utána, mivel a fiunknak névnapja lesz, amelyet minden fején törülközőt viselő terrorista vele együtt ünnepel, német „Kuchen”-t sütünk neki. Úgyhogy van mit várnunk.

Ui. További fotókat akkor teszünk fel, ha elkészült az alaplé ... azért ez eltart egy darabig.

Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni; nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.