www.grand-restaurant.cz
Idén először sikerült összegyűjtenünk minden szükséges hozzávalót ahhoz, hogy részt vehessünk a Prague Food Festivalon (http://www.praguefoodfestival.cz/uvodni-strana), amelyet május 24.-26. között rendeztek meg a prágai vár Királyi kertjében, immár hetedik alkalommal.
Szombat délutánra vettünk online belépőket. A szervezés kiváló volt, az idősávos beléptetésnek köszönhetően a bejáratoknál nem alakultak ki sorok, és az egyetlen kellemetlen pillanatot az jelentette, amikor a biztonságiak a bejáratnál átvizsgálták a csomagokat, hogy a látogatók nem visznek-e be ételt vagy italt a területre. Bevalljuk, kissé paranoiásnak és méltatlannak érezzük olyan emberek csomagjait átkutatni, akik több száz koronát fizettek a belépőkért, hogy megkóstolhassák Csehország vezető vendéglátóhelyeinek ételeit és italait. Különösen gorombának éreztük, amikor egy hölgyet arra szólítottak fel, hogy vagy igya meg a 3 decis műanyag palackjában lévő vizet, vagy dobja ki, különben nem engedik be.
További kellemetlen tényező volt a nagyon esős időjárás, de ezt aligha róhatjuk fel a szervezőknek. Legfeljebb több fedett helyet hiányoltunk, ahol úgy lehetett volna elfogyasztani a finomságokat, hogy közben nem ömlik az égből víz az ember tányérjába.
Azok kedvéért, akik még nem jártak a Prague Food Festivalon: a belépő árában a látogató 10 úgynevezett grandot kap, ez egy fiktív pénznem, amellyel ételeket és italokat vásárolhatunk. További grandokat tetszés szerint lehet venni, legalább 10 darabonként, és 1 grand ára körülbelül egy eurónak felel meg.
Közvetlenül a B bejárat mögött, amelyen át beléptünk a területre, a kyjovi Spielberg borászat standja állt. Így hát egy pohár borral kezdtünk. Mi a Frankovka & André 2008 késői szüretelésű száraz bort választottuk 3 grandért, a barátnőm pedig ugyanennyiért a Pinot noir rosé 2012 válogatott szőlőből készült édes bort kóstolta meg. A Frankovka és André nem volt rossz, de bevalljuk, többet vártunk, ez a cuvée nem igazán ragadott magával. Ezzel szemben a pinot noir rozé, bár édes bor volt, hihetetlenül finomnak bizonyult. Bevalljuk, ilyen jó édes bort még nem ittunk. Később Spielbergéknél megkóstoltuk még a Zweigeltrebe 2011 késői szüretelésű száraz bort 2 grandért, és ez sokkal nagyobb hatással volt ránk, mint az előző Frankovka és André.
Továbbmentünk, próbáltunk eligazodni a standok között, és véletlenül elhaladtunk a Radisson Blue szálloda standja mellett, vagyis azon két étterem egyikénél, amelyeket idén Csehországban Michelin-csillaggal jutalmaztak. Az Alcron étterem séfje Roman Paulus, tőle érlelt marhahúst kóstoltunk Jelcovy Lhotkyból, csicseriborsópürével és sült zsenge sárgarépával, 6 grandért. A hús jól volt elkészítve, omlós és ízletes volt, a csicseriborsópüré egyszerűen bombajó, a sárgarépa viszont meglehetősen unalmas, inkább látványbeli, mint ízbeli kiegészítőnek bizonyult. Az étel összességében nem volt rossz, de bevalljuk, egy ilyen kaliberű étteremmel szemben nagyobbak voltak az elvárásaink. Az ízek összeillettek, az egész jó volt, de mégis kissé egyhangú maradt, az ízlelőbimbók koncertje elmaradt.
A következő stand, amelyet mindenképpen meg akartunk látogatni, a Mandarin Oriental Hotel Essencia étterme volt, ahol Jiří Štift az ázsiai és az európai konyha egyfajta fúzióját készíti. Srí Lanka-i garnélacurryt kóstoltunk basmati rizzsel és papadum lencsekenyérrel 6 grandért, és maga a séf szedte nekünk, kedves, töretlen mosollyal. Ehhez az ételhez nem merünk szakavatott megjegyzést fűzni, mert nem vagyok különösebben jártas az ázsiai konyhában, a benyomásunk mindenesetre pozitív volt. A curry íze teljesen elvarázsolt, a lencsekenyér pedig nagyszerű érdekesség.
Az ázsiai konyha következő képviselőjeként a Corinthia szálloda standjánál, Roman Dolejš Rickshaw éttermétől ropogós homáros tavaszi tekercset kóstoltunk, tengerialga-salátával és diós szósszal, 5 grandért. A tekercs kitűnő volt, csak a homár tűnt el benne valahogy az enyhe ízével. Ennek ellenére szép, szakmailag kifogástalan és ízletes fogás volt.
Két étel után úgy döntöttünk, iszunk is valamit, és felkerestük a szlovák Elesko borászat standját. Mi a Dunaj D.S.C. fajtát kóstoltuk 4 grandért, a barátnőm a Pálava D.S.C.-t próbálta ki ugyanennyiért. Be kell vallanunk, hogy a szlovák borok nagy csalódást okoztak. A Dunaj túlságosan kemény volt, erőteljesebb kesernyésséggel és meglehetősen agresszív savakkal, a Pálava pedig nagyon jellegtelen volt, és egyáltalán nem ízlett.
Továbbmentünk, és úgy döntöttünk, a La Truffe étterem standjánál javítunk a szánk ízén. Itt Jiří Voráč vezetésével friss szarvasgombás fogásokat kínálnak. Sült foie gras májat választottunk karamellizált almával és Bordelaise-mártással, reszelt fekete szarvasgombával, Tuber brumale fajjal, 10 grandért, és egyáltalán nem bántuk meg. Ez tökéletesen, példásan kigondolt fogás volt, amelyben a foie gras finomsága együtt játszott a karamellizált alma kellemes savasságával, és ezt remekül egészítette ki a szarvasgomba íze és illata, valamint a Bordelaise-mártás. Végre valami, amiért idejöttünk. Igazi gasztronómiai koncert.
Nem messze egy újabb érdekesség keltette fel a figyelmünket: az Ambiente Brasileiro açaífagylaltja. A brazil konyhából csak ezt a fagylaltot kóstoltuk meg, pusztán a szokatlan gyümölcs iránti érdeklődésből. Az íze valahol a meggy és az áfonya között volt, az érdekességet pedig az adta, hogy a fagylaltgombócot sós, ropogós darabkákba forgatták. Együtt nagyon kellemes ízegyüttest alkottak. A fagylalt a programban feltüntetett 6 grand helyett mindössze a sokkal észszerűbb 2 grandba került.
Az olasz Terra et Bacco standjánál is megálltunk, és kipróbáltuk a piadinát, amely lényegében egy búzalisztből készült lepény egy darab sajttal, egy szelet pármai sonkával és műanyag dobozból kivett, mosatlan rukkolával. Azt kell mondanunk, hogy a hangos olaszok inkább gyorsétterem benyomását keltették a területen, vagy inkább lassúétteremét, mert a lepények lassan készültek, a sor végtelen volt, a lepények mégis félig nyersek maradtak, és ennek az ételnek a színvonala szerintünk egyáltalán nem való a Food Festivalra.
A hosszú sorban állást egy újabb pohár borral próbáltuk lerövidíteni, ezúttal olasszal. Most a Zenato borászatot próbáltuk ki, Pinot Grigio IGT-t kóstoltunk 3 grandért és Lugana San Benedetto DOC-t 4 grandért. Nem voltak rossz borok, de olyan lapos, jellegtelen ízük volt; a Spielberggel határozottan sokkal elégedettebbek voltunk, így számunkra egyértelműen az maradt a Food Festival legkedveltebb borászata.
Ekkor jutottunk el az Aureole étterem standjához, amelyben Jiří Král varázsol. A viszonylag új étterem már idén bekerült a Michelin Bib Gourmand elismerés birtokosai közé, a SaSaZu, Le Terroir, Aromi, Divinis, Sansho és Monastery mellé. Itt cseresznyefüstben mediumra sütött sertésszüzet és pekingi fűszerezéssel sous-vide eljárással főzött sertéscsülköt kóstoltunk Hoisin-mártással, tört burgonyával és uborkás tápiókával, 4 grandért. A sertésszűz és a csülök olyan módon készült, amelyet nem vagyunk hajlandók megérteni. Ilyen fantasztikusan omlós és szaftos sertéshúst még soha nem ettünk. A burgonyát egyszerűen készítették el, és éppen beleillett a gondosan kigondolt ízek sorába, akárcsak az uborkás tápióka, és a Hoisin-mártással együtt az egész olyan hihetetlenül egységes ízt alkotott, hogy azt szinte el sem lehet hinni. Ez az étel egyszerűen elképesztő volt, talán még soha nem ettünk jobbat. Nálunk a Prague Food Festival abszolút győztese, hatalmas előnnyel, Král úr lett. Az Aureole éttermet egészen biztosan meglátogatjuk. A fogás fényképe alább látható.
Továbbhaladva a szlovák Košík gazdaságnál klasszikus juhtúrós galuskát kóstoltunk tepertővel 4 grandért. A galuska rendben volt, a közepére egy gombóc friss juhtúrót tettek, ami nekünk már túlságosan csípős, sós és talán fölösleges volt, tepertő helyett pedig szerencsére szalonnát használtak, amelyről mi azért pirítás előtt levágtuk volna a bőrt. A népviseletbe öltözött és az alkoholtól már kissé lelassult személyzettel teli szlovák stand azonban inkább a hangulatot színesítette, mintsem azok közé tartozott volna, amelyekért az emberek eljárnak a Food Festivalra.
Ezután Patrik Havlíček séf Avantgarde éttermének standját látogattuk meg. Az étlapról a spárgával, vajas mártással és szarvasgombával készült babragut választottuk – Reine Sammut (francia Michelin-csillagos szakácsnő) VEGE specialitását –, 6 grandért. Ha eltekintek a grandokat beszedő, nagyon látványosan részeg „üzletvezetőtől”, a ragu túl volt sózva, hiányzott belőle a beígért szarvasgomba, volt benne viszont egy fölösleges hajszál (amelyet csak az alján találtunk meg). Maga a zöldbab és a zöld spárga ízének párosítása mindenesetre meglehetősen érdekes volt, kár, hogy az étel túl sós és hiányos volt.
Az utolsó stand, amelyet meglátogattunk, Leoš Dobrotka szakács Pivovarský důmja volt. Itt az étel ízének és a hozzá megfelelően kiválasztott sörnek a párosításáról volt szó. Mi a porterrel készült vadragut választottuk sörös kosárkában & Russian Imperial Stout 21 %. Az ételt inkább átlagosnak mondanánk; igen, ilyennek kell lennie egy vadragunak, de nem volt olyasmi, amitől az ember hanyatt esne, a szinte kávéízű, fekete Russian Imperial Stouttal való párosítás viszont fantasztikus választásnak bizonyult.
És most néhány szó zárásként. A következő évre egyértelmű tanulságként azt visszük magunkkal, hogy nem szabad habozni, időben be kell szerezni a jegyeket, lehetőleg mindhárom napra, és a lehető legkorábbi belépéssel. Három röpke óra alatt mégsem fér annyi az emberbe, a jó étel élvezetéhez pedig nyugalom kell.
Ami a Prague Food Festivalt illeti, nagyszerű, hogy rendeznek ilyen eseményt: az embernek egy csúcséttermi menü áráért lehetősége nyílik különféle helyek több kóstolóadagját megízlelni, és ez remek dolog. A kifogásaink a grandokat érintik, amelyek rettenetesen összeragadnak, a kezelésük időveszteséggel jár, és az ember nem lehet biztos benne, hogy nem fizet-e többet. Jobb papír jót tenne nekik. További kifogás a fedett helyek hiánya, például sátraké, amelyek alatt asztalok állhatnának, hogy rossz idő esetén az eső ne befolyásolja ennyire a látogatókat.
Nem tudjuk, milyen feltételekkel lehet részt venni a Food Festivalon, de mi személy szerint a legjobb szakácsok és ételek csúcsszínvonalú bemutatójaként képzeljük el ezt a rendezvényt, és ilyen standok valóban voltak ott. Ugyanakkor akadtak olyanok is, amelyeket meglátogatni időpocsékolás, inkább valamilyen vásárba vagy kiállítási területre valók, és csökkentik a Food Festival értékét.
Végezetül hozzátesszük, hogy valamennyi fenti értékelés a személyes, szubjektív benyomásunkat tükrözi, és bárki másnak nyugodtan lehet teljesen eltérő véleménye.
Az idei Prague Food Festival mottójával búcsúzunk: Ne egyetek hülyeségeket!
Fényképek: http://www.praguefoodfestival.cz/
Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, ezért nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.