Az, hogy a tatár harcosok nyerge alatt puhított húsból született, csak legenda. A tatár bifsztek Franciaországban alakult ki Steak Tartare néven, ahol a nyers, apróra vágott marhahúst a 19. és 20. század fordulójának akkori újdonságához, a tartármártáshoz tálalták.
A francia változaton kívül, amely úgy fejlődött, hogy a tartármártás az összetevőire bomlott (tojássárgája, olaj, kapribogyó, salottahagyma stb.), ma már sokféle tatár létezik. Mindannyian ismerjük a mi cseh változatunkat, amelyhez a húst késsel kaparják vagy húsdarálón darálják, sok fűszert és egyéb hozzávalót adnak hozzá, és zsírban sült, fokhagymával bedörzsölt pirítóssal tálalják.
Egy másik változat az olaszországi piemonti tatár. A húst egészen apró kockákra vágják, extra szűz olívaolajat, szardellát, Parmigiano Reggianót és citromlevet adnak hozzá, majd fehér péksüteménnyel és fehér szarvasgombával tálalják.
Aztán Ázsiában is vannak tatárok, főleg Japánban, de ezekről nem sokat tudok, és biztosan máshol is léteznek.
Én ma két változatot készítettem, egyik sem klasszikus.
A marhafehérpecsenyét úgy vágom fel, mint a piemonti változatnál, egyszerűen jobban ízlik így a hús állaga.
1. Marhahús, extra szűz olívaolaj, medvědéze pesto (medvehagymából), salottahagyma, só, Parmigiano Reggiano, Little Gem, grillen extra szűz olívaolajjal megpirított fehér, zsiradékkal készült kifli
2. Marhahús, dijoni mustár, szardella, extra szűz olívaolaj, só, fermentált kampoti bors, salottahagyma, Worcestershire-szósz, zsírban sült, fokhagymával bedörzsölt kenyér (a fokhagymából eltávolítottam a csírát), Little Gem, Parmigiano Reggiano