A sárga gévagomba jó állapotban (Fiatalnak kell lennie, ezt onnan ismeritek fel, hogy a kés úgy siklik át a termőtesten, mint a vajon. Idősebben kemény és lényegében ehetetlen) kiváló, savanykás ízű gomba. Az angolul beszélő gombászok Chicken of the Wood néven emlegetik. Szeretem a thai konyhát és annak mesterségesen megalkotott, reprezentatív kirakatfogását, a Pad Thait, amely a tamarind savanyú ízének (amit lime-mal lehet finomhangolni), a pálmacukor édes ízének és a halszósz sós ízének egyensúlyára épül. Ebbe a hármasba a savanykás gévagomba tökéletesen illik.
Én személy szerint az eredeti receptben szereplő préselt tofut sem igazán kedvelem. A pöfetegnek (ma pikkelyes pöfetegnek) alapos pirítás után hasonló az állaga, az íze pedig sokkal jobb. Az eredeti recepttől eltérően mindkét gombát kisebb szeletekre vágva előre, lassan és alaposan megpirítom, és csak a befejezés előtt kerülnek a wokba. Egyébként a szokásos csirkés Pad Thai recept, ahogy szeretitek.