Ma szlovák testvéreink egyik legjellegzetesebb ételének receptjét mutatjuk be. Nem is lehet más, mint a bryndzás haluska (ne felejtsétek el kiolvasni benne a „d”-t).

A juhtúrós sztrapacska mindössze néhány hozzávalóból áll: bryndza nevű juhsajtból, krumpliból, lisztből, sóból és szalonnából.

Maga a haluska a burgonyagaluskák közé sorolható, és más receptekhez is használható, például káposztás, füstölt húsos sztrapacskához és hasonlókhoz. Szlovákiában azonban a juhtúrós változat a legelterjedtebb, és mindenképpen megéri elkészíteni.

Be kell vallanom, sokáig tartott, mire megtanultam tökéletesen elkészíteni, és ezúton is köszönöm szlovákiai szomszédomnak, aki megtanított rá. A haluska receptjében az a nagyszerű, hogy a hozzávalókat nem kell mérlegen vagy mérőedénnyel kimérni, úgysem lenne semmi értelme.

A szalonnával kezdünk. Ellentétben például az olasz carbonarával, amelyhez füstöletlen húskészítményt, jellemzően guancialét használnak, a szlovák haluskához éppen hogy kötelező a hideg füstön füstölt szalonna. Kockákra vagy olyan csíkokra vágjuk, amelyekben a császárszalonna minden rétege benne van, majd serpenyőben, nagyon-nagyon kis lángon, időnként átforgatva ropogósra sütjük, és kisütjük a zsírját.

Egy nagy fazékban vizet teszünk fel forrni a haluskához, és kissé megsózzuk. Igen, a juhtúró sós, a szalonna sós, de ettől még a vizet is meg kell egy kicsit sózni.

Meghámozzuk a krumplit, és a legfinomabb reszelőn lereszeljük (azon a parmezánhoz valón; ha reszelés közben kicsúszik a kezetekből a krumpli, az bizony szépen tud fájni). Az utolsó kis darabot a második legfinomabb fokozaton is lereszelhetitek, hogy legyen benne egy kis textúra.

Egyes receptek azt tanácsolják, hogy szűrjük le, öntsük le a krumpli által eresztett vizet, a keményítőt pedig tegyük vissza. Nekem elmagyarázták, hogy ez butaság, néha éppen ellenkezőleg, még egy kis vizet is hozzá kell adni.

A következő hozzávaló a liszt. Egyes receptek szerint finomlisztet kell keverni durva őrlésű liszttel 1+1 arányban... hát nem tudom, állítólag ilyet nem szokás csinálni, és nagyon körülményes is, mert nem tudjuk, mennyit kell majd még hozzászórnunk. Úgyhogy használjatok félfogós lisztet. Apránként szórjátok a krumplihoz, és keverjétek. A szomszéd fakanállal tesztelte: mert belőle, felemelte, és abból, ahogy a tészta levált róla és visszahullott, megállapította a megfelelő állagot. A tésztának egyszerűen megfelelő sűrűségűnek kell lennie (inkább sűrűbbnek, mint gondoltam, és továbbra is ragacsosnak). Amikor úgy gondoljátok, hogy jó a tészta, tegyetek belőle egy keveset a forrásban lévő vízbe, és várjátok meg, amíg feljön a felszínre. Ha szétfőtt, túl híg a tésztátok; ha kemény, mint a sörét, túl sűrű, adjatok hozzá vizet, és keverjétek el.

Amint kész a tészta, és lobogva forr a víz, vegyetek elő egy galuskaszaggatót, tegyétek bele a tésztát, helyezzétek a forrásban lévő vízzel teli fazék fölé, és egy alkalmas spatulával nyomkodjátok át a tésztát a vízbe. A főzőlapot továbbra is hagyjátok a legnagyobb fokozaton, hogy ne álljon le a forrás, és csak akkor vegyétek lejjebb, amikor hab képződik.

Hagyjátok egy ideig főni. Azt szokták mondani, hogy amint feljönnek a felszínre, készen vannak, de felhívták rá a figyelmemet, hogy utána még körülbelül egy-két percig főzni kell őket.

Tegyétek a juhtúrót egy tálba. Itt alapvetően fontos, hogy friss legyen. Ezt a sajtot importálják hozzánk, és ha nem friss, erősen büdösödik, ezzel lehet a legkönnyebben megutáltatni magunkkal a haluskát. A fagyasztás nem árt neki, de keressetek megfelelő beszerzési forrást, és teljesen friss, jó illatú juhtúrót vegyetek. Én a Makróban kapható, fahengerbe csomagolt változatot használom, de biztosan vannak más gyártók is.

A befejezés hasonló, mint az olasz konyhában. A forró, frissen kifőtt haluskát a juhtúrós tálba tesszük, hozzáadunk még egy evőkanál „haluškovicét”, vagyis a főzővizéből, és addig keverjük, amíg szép krémes masszát nem kapunk. Ha túl sűrű lenne, haluškovicét adunk hozzá, ha híg, juhtúrót.

Egyes családokban közvetlenül belekevernek tejfölt, az eredeti liptói változatnál viszont a kész étel mellé bögrében zsendicét szolgálnak fel (juhtejből készült, kefirhez hasonló ital).

A kész haluskát tányérra szedjük, megszórjuk a pirított szalonnával, és meglocsoljuk a szalonna kisült zsírjával. Állítólag néhol metélőhagymát is adnak hozzá, de én ezt egyetlen szlovák kolibában sem láttam, és a szomszéd is kizárja, mondván, rossz ötlet. Úgyhogy jó étvágyat, és köszönet Szlovákiának ezért a pompás ételért (rossz nyelvek szerint Romániából származik, de biztosan senki sem tudja).