Az USA-ban valami arrogáns VIP betoppant egy kínai étterembe, amikor a konyha már bezárt, és ételt követelt. A kínai szakács felhasználta, amit a konyhában talált (olyasmi, hogy ami épp akad otthon, vagy egyszerűen a maradékok), és főzött belőle.

A VIP-nek nagyon ízlett, magához hívatta a szakácsot, és tudni akarta ennek a remek, autentikus fogásnak a nevét. Amikor már jó ideje erősködött, a szakács azt felelte: Chop suey (a kantoni „tsap seui” kifejezésből ered, amely keveréket vagy maradékokat jelent). Azóta a chop suey minden ázsiai bisztró kínálatában szerepel.

Ahogy az lenni szokott, a legendákkal bonyolultabb a helyzet. A történészek úgy vélik, hogy ez csupán egy legenda, amely talán segített a marketingben. Az étel valójában a kínai Kuang-tung tartományból származik (ahonnan az USA-ba érkező első bevándorlók többsége is jött), ahol az emberek rendszeresen készítettek egy tsap seui nevű fogást – vagyis lényegében összekevert, felaprított zöldséget és húst. Amikor ezek a bevándorlók éttermeket nyitottak Amerikában, az ételt a helyi alapanyagokhoz és ízléshez igazították (sűrűbb mártást adtak hozzá), a chop suey név pedig remekül bevált a kíváncsi amerikaiakat becsalogató marketingfogásként.

Na és amikor otthon fel kell használnom azt, „ami épp akad”, én is chop sueyt főzök a saját VIP-jeimnek