Először néhány szó az étel gyökereiről. Carbonara módra (csehre fordítva szénégetőt vagy szénégető módra készültet jelent) leggyakrabban spagettit készítenek, de más tésztafajtákat is (fettuccine, rigatoni stb.). Ami az eredeti olasz receptet illeti, a tésztán kívül az alapja tojás (néha csak sárgáját használnak, máskor egész tojást, olykor a kettő keverékét), valamilyen olasz szalonna (guanciale – állítólag ez a leghagyományosabb, esetleg pancetta vagy más olasz szalonna), pecorino romano sajt, olívaolaj vagy vaj és durvára őrölt fekete bors. Így fest az olasz alapváltozat. A recept eredetéről sokféle találgatás kering: attól az elképzeléstől kezdve, hogy a Spaghetti Carbonara a szénbányászok étele volt, azon át, hogy a tetején a durvára őrölt bors idézi a szénégetőket, egészen különféle más, kevésbé valószínű legendákig. Annyi biztos, hogy a recept gyorsan meghonosodott az Egyesült Államokban, majd az egész világon, de kissé módosított változatban.
Ez a változtatás a tejszín. Az olasz konyhában a tejszín többé-kevésbé kivételes hozzávaló, a Spaghetti Carbonara azonban, ahogyan ma az USA-ban, Franciaországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban vagy akár Oroszországban (különösen Moszkvában) értelmezik, a tészta, a tojássárgája és a bors mellett fő összetevőként tejszínt tartalmaz, a Pecorino Romano sajt helyett pedig gyakran parmezánt használnak.
Mi ma a klasszikus fogás mindkét változatát kipróbáljuk, aztán otthon megszavazhatjuk, melyik recept a jobb. :)
Először tehát a két változathoz szükséges hozzávalók:
Az olasz Spaghetti Carbonarához 2 adaghoz a következőkre lesz szükségünk:
180g spagetti (ideális esetben durumbúzadarából készült)
50g olasz Pecorino Romano sajt, finomra reszelve
1 tojás
2 tojássárgája
125 g guanciale vagy pancetta
olívaolaj, só, frissen, durvára őrölt fekete bors
Most pedig az amerikai változat (amely szélsőséges esetben akár csiperkét is tartalmazhat), ugyanahhoz a két adaghoz a következő összetételben:
180g spagetti
50g olasz Parmigiano Regiano sajt
2 tojássárgája
200ml tejszín
125 g guanciale vagy pancetta
olívaolaj, só, frissen, durvára őrölt fekete bors.
(Kedvencünk, Zdeněk Pohlreich a Bravo šéfe című könyvében meglehetősen jelentős mennyiségű alaplevet is említ, de kipróbáltuk, és az lett az eredménye, hogy összeugrott tőle a tejszín. Vagy elírás, vagy hiányzik az elkészítés egy része, de ezt nem tudom egyértelműen ajánlani.)
Mi ma egyszerre készítjük el mindkét változatot (az olaszt mi esszük vacsorára, Sárinka, drága kedvesünk pedig nem szereti a pecorinót, így neki „amcsi” változatot készítünk).
Szerencsénk van, mert az alap ugyanaz lesz. Megpirítjuk a pancettát.
A pancettát megtisztítjuk, ha van rajta bőr, levágjuk, és kitesszük a fára a cinegéknek, a maradékot pedig apró kockákra vágjuk. Néha keskenyebb vagy szélesebb csíkokra vágva is látni, de mi nem leszünk lusták.
Egy lábasba kevés olívaolajat vagy vajat teszünk, és megpirítjuk rajta a pancettát. Néha elég zsíros, és nemigen kell hozzá külön olaj.
Enyhén ropogósra sütjük.
Most az olasz változathoz felütünk egy egész tojást, és hozzáadunk két tojássárgáját.
A tojást és a sárgájákat habverővel elkeverjük, majd beleszórjuk a sajtot, és azt is elkeverjük.
A nagy részének gond nélkül fel kell oldódnia.
Rögtön őrölhetünk bele durvára fekete borsot, és enyhén megsózhatjuk. Gondoljunk arra, hogy a sajt sós, a pancetta sós, és a spagetti is sós vízben fő. A sóval tehát nagyon óvatosan bánjunk.
Most még az amerikai változatról. A tojássárgájákat elkeverjük a tejszínnel, és beleszórjuk a sajtot. Az olasz változathoz hasonlóan habverővel simára keverjük, és megborsozhatjuk vagy megsózhatjuk.
Közben egy kellően nagy fazékban vizet tettünk fel főni, alaposan megsóztuk, és löttyintettünk bele olajat, hogy ne ragadjon össze a spagetti. Amikor a víz forrni kezd, beletesszük a spagettit. A csomagoláson ajánlott főzési idő szerint al dentére (harapósra) főzzük. Vagyis úgy, hogy kívül puha legyen a spagetti, belül pedig még kissé kemény.
Amint elkészült a spagetti (közben folyamatosan kóstolgatjuk), minden teketória nélkül leszűrjük, és hozzáadjuk a megpirított pancettához a fazékban (nálunk két fazék van, az egyik az olasz, a másik az amerikai változathoz).
Bekapcsoljuk a főzőlapot, hogy felforrjon az étel, és mindkét változathoz hozzáöntjük a mártást.
Az olasz változatnál így... lassan főzzük és kevergetjük, hogy a tojás ne álljon össze rántottaszerű darabokká, hanem csak szépen bevonja a spagettit.
Addig főzzük, amíg a folyadék el nem párolog, és a spagettin csak a rátapadt mártás marad.
Az amerikai változattal pontosan ugyanez vár ránk. Lassan kevergetjük és főzzük, amíg a tejszín el nem párolog, és a tésztán csak a rátapadt mártás marad.
Ha elkészült, tányérra szedjük, és még őrölünk a tetejére durvára fekete borsot. Az olasz változat jó étvágyat kíván.
Az amerikai úgyszintén.
A legfontosabb, hogy ne hagyjuk a spagettit a mártásban úszni (ez a leggyakoribb hiba az éttermekben), hanem hagyjuk a mártást elpárologni és a spagettihez tapadni.
Nos, ha már mi otthon tudjuk, hogyan kell, talán idővel azokban az éttermekben is megtanulják. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk.
Ezt RIK akkor írta, amikor még csak tanult főzni, nem minden információ állja meg a helyét a mai ismeretek fényében.